Sárszalonka - Európa madarai

Jegyei

A sárszalonka, más néven közép sárszalonka (Gallinago gallinago) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Testhossza 25-27 cm, szárnyfesztávolsága 44-47 cm, testtömege 80-140 gramm. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít fűvel és sással borított környezetében.

Élőhelye

A sárszalonka nagy elterjedésű faj. Megtalálható Észak-Amerika és Eurázsia mérsékelt övi és sarkvidéki területein. Északon a fahatárig, illetve helyenként a cserjés tundráig terjed. Ugyanakkor előfordul Afrika és Dél-Amerika trópusi részein, Dél-Amerikában az esőerdő zónában is.
Magyarországon egyre szűkül az élettere. Költ az Alföldön, főként a Duna-Tisza kö-zén és a Dunántúl egyes területein. Elsősorban a tőzeglápokat, a Duna-Tisza közén a turjános vidékeket ked-veli. Nagy kiterjedésű nádas mocsarak eseté-ben azok szigeteit szegélyező vagy a nádast kívülről lezáró magas sasos övben fészkel. Fűzbokros, égerligetes lápokon is költ. Rit-kábban dús növényzetű gyepen, szikes talajú tócsáknál is megtelepszik, de a vakszikes terü-leteket kerüli.

Szaporodása

A sárszalonka szaporodási időszaka április ele-jétől júliusig tart. Két költése lehetséges. Sajátos hanggal kísért nászrepülé-sét április elejétől figyelhetjük meg. Ilyenkor fészkelőhelye fölött ír le szabálytalan körö-ket. A kör egyes szakaszain kiterjesztett szár-nyakkal és legyezőszerűen szétterjesztett fa-rokkal, remegő testtel oldalirányban zuhan, s eközben idézi elő farktollaival a sajátos me-kegő hangot.
Fészkét a vizes területek szárazabb részein a sűrű fű közé rejti, vagy sászsombék tetejére építi. A kis talajmélyedést száraz fűvel béleli.
Fészekalja 4 tojásból áll. Csak a tojó ül a tojásokon. A fiókák 19-20 napi kotlás után kelnek, és felszáradásuk után elhagyják a fészket. Eleinte az öregek vezetésével járnak élelem után, de hamarosan már önállóan táp-lálkoznak. Háromhetes korukra válnak röpképessé.

Tápláléka

A sárszalonka táplálékát hosszú csőre segítsé-gével, szurkálással szerzi mocsarak talajából, tavak leapadt vízszéli zónájából, leeresztett halastavak talaján. Főképpen állati tápéálé-kot, talajlakó férgeket, rovarokat, csigákat, iszaplakó lárvákat, ritkábban magvakat is fogyaszt.