Balkáni gerle - Európa madarai

Jegyei

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a madarak osztályába, ezen belül a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj. A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.

Testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter és a testtömege 170–240 gramm közötti. Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, ami a fiataloknál még hiányzik.

Elterjedése

A balkáni gerle Hátsó-Indiától, Indián, Afganisztánon, Iránon keresztül Kis-Ázsiáig költ. Az utóbbi 50 évben jelentősen terjeszkedett, szinte egész Európát benépesítette. Földrészünkről csak a Pireneusi-, illetve az Appennini-félszigetről, valamint Skandináviából hiányzik (bár ennek déli részét az utóbbi években már elérte).

Magyarországon először 1932-ben észlelték Berettyóújfalun. Dél felől ter-jeszkedett legyezőszerűen, és az 1950-es években már a hegyvidéki lakott területeket is meghódította. Általánosan elterjedt, a zárt erdők kivételével mindenütt megtalálható.

Fészkelőhelye

A balkáni gerle főleg kultúrterületeken költ, csak kisebb mértékben húzódik erdőszélekre vagy folyómenti ligetekbe.

Szaporodása

A balkáni gerle évente négy-öt fészekaljat is nevel február és november között, sőt előfordult már, hogy Budapesten kemény télben is sikerrel nevelte fel fiókáit.

Laza fészket épít fákra, épü-letre és bármely alkalmas helyre. Rékási J. például állandóan használatban levő gémeskút nehezékként szolgáló vödrében találta fészkét. Baján zárt udvarban alumínium drótból és kevés gallyból épített fészket.

2 tojást tojik. A kotlási idő 14-16 nap. Mindkét szülő kotlik és részt vesz a fiókák nevelésében. Váltáskor hívójeleket adnak, majd kituszkolják a fészekből a párjukat, és átveszik a kotlást.

A tojásból kibújt fiókákat a két szülő felváltva melengeti, és csak a 2-3. nap után hagyják egyedül őket. A fiókák a 14. nap után már maguk tudnak táplálkozni, de kb. a 26. napig a szülők gondoskodnak róluk. Ilyenkor főleg a hím etet. A tojáshéj maradványokat a szülők eltávolítják a fészekből, de az elhullott fiókákat nem. A második hét után a fiókák a fészek szélére ülnek, és a repülést gyakorolják.

Táplálkozása

A balkáni gerle főleg a szántóföldön termesztett növények magvaival – kukorica, napraforgó stb. – és gyommagvakkal táplálkozik. Felszednek kisebb csigákat is. Gyomortartalmában 18 csigafajt találtak, amelyeket valószínűleg magvak fogyasztása közben kapkod fel. 149 gyomor- és begytartalomból 106 esetben vegyesen kultúr- és gyom-magvak, 36 esetben kizárólag kultúrnö-vénymagvak és 7 esetben csak gyommagvak voltak táplálékában.

A változatos magfogyasztást (38-féle gyommag, 13-féle kultúrnövénymag) azzal magyarázhatjuk, hogy a balkáni gerle az év minden szakában hazánkban tartózkodik, és táplálkozóterülete is igen változatos. (Még higanytartalmú Ceresannal csávázott vörös- színű búzaszemek is előfordultak a gyomrában.) >Rékási J. 1970. május 2-án, Szegeden megfigyelte, hogy egy balkáni gerle közel ereszkedett a Tisza felszínéhez, és a felzavart vízirovarokat fogdosta. Napraforgótáblákon – 372 gyomortartalom alapján – 83%-ban napraforgómagot fogyasztott. Ezenkívül 26-féle más növényi és 7-féle állati táplálék volt gyomrában. A napraforgótáblákat dézsmáló madarak váltakozásában ritmus észlelhető, az egyes fajok nem egy időben károsítottak. A balkáni gerle a napraforgó kultúrákat főleg júliusban és augusztusban kereste fel, és általában a vadgerlétől elkülönülve, a táblák szélső részein táplálkozott. A táplálékfelvétel napi két ciklusának maximuma napkelte után 1-2 órával és a napnyugta előtt egy-két órával van.