Házi rozsdafarkú

házi rozsdafarkú

Jegyei

A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál.

Házi rozsdafarkú változatok: A hím Európa nagy részén hátoldalán szürke, de az Ibériai-félszigeten sokszor feketébb, Törökországban és a Kaukázusban a has rendszerint részben rozsdavörös: a közel-keleti hímek jól elkülöníthetőek, egész hasuk és begyük rozsdavörös, éles határral válik ki a fekete melltől, hátuk szintén fekete, nincs fehér szárnyfoltjuk.

Hangja: egyenes, kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott, finoman csetteg is hozzá: „fiszt, tek-tek-tek”. Hangos énekével gyakran már az első hajnali fénysugarat üdvözli valamilyen magas vártáról. Éneke általában 4 részből áll: néhány füttyel és azonos hangmagasságú trillával kezdődik, majd 2 mp-es szünet következik, azután egy furcsa, reszelős hang, majd néhány rövid füttyel fejezi be a strófát.

Elterjedése

A házi rozsdafarkú Európában a Brit-szigetek és Skandinávia kivételével mindenütt fészkel. Ázsiában Közép-Ázsiáig terjed. Északnyugat-Afrikában is költ.

Fészkelőhelye

A házi rozsdafarkú sziklás területek, elsősorban kőbányák és az ezek közelében levő szőlőhegyek, kőbástyák, présházak, városok, falvak fészkelője. Kedveli az új lakótelepek környékét is.

Szaporodása

A házi rozsdafarkú évente rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ. Előfordul, hogy háromszor nevel fiókákat.

A fészkelőhelyen többnyire a hím jelenik meg először. A fészket a tojó építi sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges odúba.

A viszonylag nagy fészek növényi részekből készül, a csészét tollakkal és szőrszálakkal béleli. (Egy részletesebben megvizsgált áprilisi fészek 3-4 cm-es szőlővenyige-darabkákból és annak háncsából, fehér libatop szárrészeiből, kukoricabajuszból, mohából, levelekből, damil-. és lószőrszálakból, tollakból-állt. Bali J. Veszprémben egy villanyórán talált fészek anyagaként szőlővenyige háncsot, falevelet és fűszálakat említ.) A Schmidt E. által – fészeképítés közben – megfigyelt tojók 20-40 m sugarú körből hordták az anyagot, elsősorban a hajnali és reggeli órákban.

A  házi rozsdafarkú tojásainak száma rendszerint 5, a második költéskor gyakran 4. Gresó csongrádi megfigyelései szerint a tojó április 25-30. között rakta le 5 tojását, a kotlás május 1-17. között, a kirepülés június 1-én történt. Június 17-től a tojó a régi fészekre ráépített, újabb 5 tojásán június 26. és július 9. között kotlott. A fiókák július 23-án repültek ki.

Sóvágó Hajdúböszörményben figyelt egy párt. A fészek gyökerekből, belül tyúktollakból állt, a tojó április 14-15-én építette. A kirepülések időpontjai: 1980. május 27; július 11; augusztus 14. (4, 3, illetve 2 fióka).

A házi rozsdafarkú fiókákat mindkét szülő eteti, a fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de zavarás esetén ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban a fiatalok csak nagyon gyengén vagy egyáltalán nem repülnek, sziklák között, bokrok sűrűjében rejtőznek.

Táplálkozása

A házi rozsdafarkú elsősorban rovarokkal, pókokkal táplálkozik. A házi rozsdafarkú sokszor kiemelkedő pontokon ülve les zsákmányára, de gyakran táplálkozik a talajon ugrálva is. Néha repülő rovarokat is fog. A Schmidt E. által ősszel a Gellérthegyen megfigyelt példányok többször zsákmányoltak fatörzsekről. A Budapest magas épületein fészkelők az egész költési idő alatt odafent tartózkodnak, a környező utcákon, tereken soha nem látni őket. Ezek a madarak az épületek tetején szerzik zsákmányukat, elsősorban repülő rovarokat, és az ereszcsatornákból isznak.

Őszi vonulás idején a fekete bodza, később alkalmilag a gyalogbodza bogyóit is fogyasztják.

Vonulása

Többnyire márciusban érkeznek az első  házi rozsdafarkú példányok (csaknem mindig hímek). Az őszi vonulás ideje szeptember-október (november). Kedvező időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban kezdődik, egy hím például Visegrádon 1976. február 29-én már énekelt. Kis számban, de rendszeresen akadnak áttelelők is.

A nálunk fészkelők feltételezhetően Dél-Európában telelnek. A gyűrűzési adatok még hiányoznak.

Képek

Videó a házi rozsdafarkúról:

Hang a házi rozsdafarkúról:

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close