Bíbic - Európa madarai

Jegyei

A bíbic (Vanellus vanellus), régi népi nevein bébic, libuc, kibic, klíbicz a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj. A bíbic hangutánzó szó, mint az számos nyelvben így van. Angolul: peewit; hollandul: kievit; németül: Kiebitz (ejtsd: kíbic). A német szó a magyar képzésére is hatással lehetett. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2001-ben megérdemelten „Az év madarává” választotta, hiszen a bíbic igen kedvelt madár Magyarországon, számuk mégis csökken.

Igen feltűnő, fekete-fehér alapszínű, bóbitás madár. Feje változó mértékben elöl, és a szeme alatti csíkban fekete, hátrább fehéres. Mozgatható fekete bóbitája igen hosszú, tollból tevődik össze, gyakran kettő, vagy több részre hasadt. Szárnya széles, lekerekített, a fényben leginkább zöldesen, s némelyütt bíboran és kéken csillogó. Csőre meglehetősen rövid. A torok csak nászidőszakban fekete, egyébként fehér. Hasa fehér, szárnyalja halvány gesztenyevörös. Kisebb nemi és fiatal-felnőttkori különbségek mutatkoznak: A hím főleg kontrasztosabb, fehér „mellénykéje” feltűnőbb, illetve bóbitája jóval hosszabb, a fiatalhoz vagy a tojóhoz viszonyítva. A fiókák rejtőszínűek, hasuk piszkossárga, hátuk világosbarna alapon sötéten foltozott. Ennek köszönhetően zsombékosban elbújt bíbicfiókát igen nehéz fölfedezni.

Átlagos testhossza 28–33 centiméter, szárnyfesztávolsága ehhez képest meglehetősen nagy, 67–87 centiméteres. A bíbicek kb. 140–320 grammot nyomnak.

Elterjedése

A bíbic Eurázsiában költ. Megtalálható a Brit-szigetektől a Távol-Keletig. Főként a mérsékelt övi zónában költ, de átterjed a hideg, a mediterrán, és helyenként a sivatagi zónára is. Századunk elejétől Európában északi irányba terjeszkedik.

Magyarországon az Alföldön és a Kisalföld megfelelő élőhelyein közönséges, de szinte mindenütt, még a hegy- és dombvidék közé ékelődő, alacsonyabb fekvésű medencékben, folyó-völgyekben is előfordul.

Fészkelőhelye

A bíbic legnagyobb sűrűségben a szikes tavakat övező szikes pusztákon fészkel. Ott, ahol a szinteződés miatt a növénytársulások övezetesen rende-ződnek, legkorábbi fészkei a tavasszal víz alá nem kerülő sziki csenke-szesben, a későbbiekben a sziki zsázsa övében, illetve a mézpázsittal kevert sziki zsázsás társulásban találhatók. Költ szántóföldeken, here- és lucernaföldön, erdőkkel körülvett vizenyős hegyi réteken, szélesebb patak- és folyóvölgyeket kísérő réteken.

Szaporodása

A bíbic enyhe tavaszi időjárás esetén már március utolsó harmadában költéshez kezd. Pótköltésekkel szaporodási időszaka július végéig is elhúzódhat. Évente többnyire egyszer költ.

A költési idő kezdetén a talajba kis fészekgödröt kapar. Ezt a környéken található száraz növényi szálakkal béleli. A talaj nedvességétől függően vastagabb fészket is építhet.

A fészekalja 4 tojásból áll, amelyeket naponta rak le. Az utolsó vagy az utolsó előtti lerakása után kezdi a kotlást. A hím is üli a tojásokat. A kotlási idő 24 nap. A kikelő pelyhes fiókák egy-két napig még a fészek közelében maradnak, azután az öregek vezetésével keresik táplálékukat. Hideg, esős időben az öregek szárnyai alá bújnak. Veszély esetén az öregek vészkiáltására szétfutnak, és láthatatlanul lapulnak meg a talajon.

Korai fészekaljai gyakran elpusztulnak, ilyenkor pótköltéshez kezd. Előfordulhat másodszori pótköltés is. A bíbic fiókák öt hét múlva lesznek röpképesek. A kikelő 4 fiókából gyakran csak 1 vagy 2 nő fel. Ivarérettségét egyéves korában éri el, de ebben a korban még nem mindegyik költ.

Táplálkozása

A bíbic táplálékát száraz gyepes területeken, réteken, vizek parti zónájában a talajról szedi fel. Túlnyomórészt állati táplálékot fogyaszt. Zsákmányállatai között főként rovarok, pókok, csigák és giliszták szerepelnek. Növényi eredetű táplálékát különféle magvak és apró növényi részek képezik.