Jegyei
A héja (Accipiter gentilis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
A tojó lényegesen nagyobb a hímnél. Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 95-125 centiméter, testtömege 500-1350 gramm (az alsó határértékek inkább a hímre, míg a felsők a tojóra jellemzők). Hátoldala sötétszürke, melle és hasa szürkésfehér, barna keresztsávokkal. Csüdje rövid és vaskos, ujjai erőteljesek, hegyes karmokkal, a fiatal példányok mellén hosszanti csepp alakú sávok találhatók.
Elterjedése
A héja elterjedési területe nagy, Észak-Amerikától – Eurázsián keresztül – Japánig terjed. Európában Írország kivételével mindenütt megtalálható. Afrikában az Atlasz hegységben költ.
Hazánk hegy- és dombvidékein általánosan elterjedt. Az Alföldön csak ott telepszik meg, ahol fészkelésre alkalmas erdők vannak.
Fészkelése
A héja elsősorban hegyvidéki vagy nagy kiterjedésű erdőkben költ, szeret azonban nyiladékok, erdei utak mellé fészkelni. Az Alföldön a kisebb erdőfoltokban – főleg fenyvesekben – is megtelepszik. A lombszint alatt költ. Egyaránt fészkel a hegyvidéki bükkös, tölgyes erdőkben, illetve a sűrű fenyvesekben vagy az árterek ültetett nyárasaiban, de a bükkösöket és a fenyveseket határozottan előnyben részesíti.
Szaporodása
Március végétől júniusig tart fészkelése. Az ország déli részén hetekkel előbb megindul a költés, mint a hegyvidéken.
A héja elsősorban saját maga építette fészekben költ. Ritkán elfoglalja más fajok előző évi fészkét is. A fészek építésében mindkét szülő részt vesz. Egy párnak gyakran több váltófészke is van. Az évek óta használt fészek magassága és szélessége meghaladja az 1 m-t. Tojásainak száma 2-5, de többnyire 3-4. Mindkét madár, de elsősorban a tojó kotlik. A kotlási idő 35-38 nap. A fiókákat kikelésük után 14 napig őrzi a tojó a fészken vagy annak közelében maradva. A hím hordja a táplálékot, amelyet a fészek közelében ad át a tojónak. Később már mindkét szülő zsákmányol, és a hím is visz táplálékot a fészekhez. A fiókák 38-40 napos korukban hagyják el a fészket.
Táplálkozása
Hazai ragadozó madaraink közül egynek sem ilyen változatos a tápláléka, mint a héjának. Az apró rágcsálóktól a vele azonos nagyságú ragadozókig mindent elfog. Elsősorban galambok, gerlék, rigók, seregély, fogoly, fácán, hörcsög, ürge, üregi és mezei nyúl, menyét, görény szerepelnek táplálékában. Alkalmanként elfog-ja az erdei fülesbaglyot, sőt darázsölyv és barna rétihéja zsákmányul ejtéséről is tudunk. Tisza menti megfigyelések szerint zsákmányának 87%-a madár (főleg csóka) és 13%-a emlős (főleg ürge) volt. Napjainkban legfontosabb táplálékát a tarlóra kijáró galambok képezik.
Képek
