Fekete rigó

Fekete rigó

Jegyei

A fekete rigó (Turdus merula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Triviális neve mellett az eurázsiai fekete rigó néven is szokták emlegetni (különösen Észak-Amerikában, azért, hogy megkülönböztessék az amerikai fekete rigótól, de Magyarországon egyszerűen fekete rigónak nevezik, mert ez nem vezet a hasonló küllemű helyi madárfajokkal való összekeveréshez.

A fekete rigó testhossza 23,5-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–125 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák, hosszú farktolla van. A hím fényes , fekete tollazatú, barnásfekete lábakkal, sárga színű pupilla körüli gyűrűvel, és narancssárgás csőrrel, a tojó kormos barna színű, fakó, sárgásbarna csőrrel, barnásfehér torokkal és egy halvány folttal a begyén, míg a fiatalok az első vedlésig testük felső részén halványan, mellükön erősebben pettyezett mintájúak. Az első éves hímek hasonlítanak a felnőtt hím egyedekre, de sötétebb csőrük van és halványabb a pupilla körüli gyűrűjük és szárnyaik inkább barnás árnyalatúak, szemben testükkel, amely fekete tollazatú. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. A hímek csőre valamilyen módon sötétebbé válik telente.

Elterjedése

A fekete rigó Eurázsia nagy részén, a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában fészkel.

Hazánkban sík, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik.

Fészkelőhelye

A fekete rigó elsősorban lomberdők, erdőszélek, bokrosok költő madara, de megtalálhatjuk fészkét tiszta és elegyes állományú fenyvesben, nádasban, nagyüzemi gyümölcsösben és az ember közvetlen környezetében is. Magyarországon a fekete rigó urbanizálódása közvetlenül a századforduló után indult meg. Az azóta eltelt mintegy nyolcvan év alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében levő parkoknak és tereknek is.

A városi környezet kedvező életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya stb.) kihasználva, tö-megesen elszaporodott (a budapesti Vérmezőn pl. 60-70 pár is költ évente).

Szaporodása

A fekete rigó a városi parkokban március végén, az erdőkben április elején kezdi a költést. A szárazabb nyárközepi periódust kivéve folyamatosan kétszer, háromszor is költ évente. Az utolsó költés augusztus elejére is eltolódhat.

A hímek februárban foglalják el a költőhelyet, és annak határát erőteljes, messze hangzó énekkel védelmezik. A párok által védett revír nemcsak a fiókák fölneveléséhez szükséges táplálék megszerzését teszi lehetővé, hanem csökkenti a fajtársak közötti összetűzések lehetőségét, valamint a különböző ragadozók által okozott fészekalj pusztítást is.

Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi fészkét. A városi élőhelyeken gyakran fészkel házfalak repedésében vagy ereszcsatornák hajlatában is. A tojó 2-3 nap alatt megépíti vékony gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott fészkét. Ritkán a fű és az avar között a földön költ, ilyenkor a fészek belsejét avarlevelekkel béleli. Nagykovácsiban Török J. a fészkek túlnyomó többségét 0,5-1,5 m magasan találta, de még 11 m fölött is előfordult fészek.

A tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban elhagyják a fészket, de a szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak a lerakását.

A második költés fészkét általában új helyre építi. Ritkán előfordul, főleg a városi parkokban, ahol kevesebb a fészkelésre alkalmas hely, hogy az első költés fészkét használja újra. Három költést figyelembe véve a lerakott tojásoknak csak 40-50%-ából fejlődik repülni tudó fióka.

Táplálkozása

Cseres-tölgyesben öt éven keresztül végzett vizsgálatok szerint a fekete rigó a fiókanevelés időszakában főként hernyókat (sodrómolyok, tollascsápú araszoló, kis téliaraszoló, kis és közepes fésűsbagoly), bogarakat (futóbogarak és azok lárvái, pattanók, cserebogarak), lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányoltak. Összesen 140 zsákmányfaj került elő a táplálékmintákból.

A fiatalabb fiókákat főleg a lágyabb, kevésbé kitines állatokkal (hernyókkal, gilisztákkal) etették a szülőmadarak. Az idősebb fiókáknak több keményebb táplálékot (bogarakat, ikerszelvényeseket) adtak. A költési időben növényi táplálékot csak kis százalékban fogyasztanak.

Ősszel a rovartáplálék mellett megnő a magvak és a bogyós termések (bodza, galagonya, vadrózsa) aránya. Egyes helyeken a seregélyekkel együtt rájárhatnak a szőlőkre is. Sasvári L. Budapest belterületén végzett vizsgálatai szerint ősszel az ostorfa és a keskeny-levelű ezüstfa termésével, valamint kisebb mennyiségben hangyákkal, futó- és ormányosbogarakkal táplálkozik. Gyakran megfigyelhető, hogy hulladékot, ételmaradékot, almacsutkát fogyaszt. A növényi magvak és termések kivételével zsákmányát általában a talajfelszínen, avar között keresi. Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csőrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.

Vonulása

A városban fészkelők egy része helyben marad és a telet nálunk tölti, a másik rész és az erdőben fészkelők szeptemberben kezdik a vonulást.

A gyűrűzési adatok alapján a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban töltik a telet. Február végére már újra a hazai erdőkben vetélkednek, verekednek fajtársaikkal a legjobb fészkelőhelyekért.

Képek


Videó a fekete rigóról:

Éneke és hívójele

Az elsőéves hím fekete rigó, amelyik már ivarérett és ezért részt vesz a párosodás jogáért folytatott versenyben, kedvező időjárás esetén már január végén elkezdi éneklését, hogy ezáltal is kijelölhesse felségterületét, melyeket március végén az idősebb hímek éneklése követ. A hímek dala változatos és dallamos, kissé hajlított trillázás, melyeket fák tetején, tetők ormain, vagy magasabban fekvő pontokon állva ad elő, elsősorban a márciustól júniusig tartó időszakban, néha július elejéig. Számos egyéb hívójel is ismert a fekete rigóknál, ide értve a “szííí” és a “púk-púk-púk” figyelmeztetést, amelyet a területre belépő földön járó ragadozók (például macskák) megpillantásakor hallat, valamint a különféle “csink” és “csúk-csúk” hangelemek. A területét védelmező hím változatlan formában adja a “szink-szink” hangjeleit esténként (általában sikertelenül), hogy elzavarja a többi hímet és megakadályozza ezáltal, hogy az ő területén kezdjenek el énekelni.Akárcsak más énekesmadarak, a fekete rigó is magas “szííí” hangot hallat, ha ragadozómadarak bukkannak fel és a hangot gyorsan változtatja, ezzel is megnehezítve annak forrásának megtalálását a növényzetben.

Hang a fekete rigóról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!


HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close