Jegyei
A fekete rigó (Turdus merula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Triviális neve mellett az eurázsiai fekete rigó néven is szokták emlegetni (különösen Észak-Amerikában, azért, hogy megkülönböztessék az amerikai fekete rigótól, de Magyarországon egyszerűen fekete rigónak nevezik, mert ez nem vezet a hasonló küllemű helyi madárfajokkal való összekeveréshez.
A fekete rigó testhossza 23,5-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–125 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák, hosszú farktolla van. A hím fényes , fekete tollazatú, barnásfekete lábakkal, sárga színű pupilla körüli gyűrűvel, és narancssárgás csőrrel, a tojó kormos barna színű, fakó, sárgásbarna csőrrel, barnásfehér torokkal és egy halvány folttal a begyén, míg a fiatalok az első vedlésig testük felső részén halványan, mellükön erősebben pettyezett mintájúak. Az első éves hímek hasonlítanak a felnőtt hím egyedekre, de sötétebb csőrük van és halványabb a pupilla körüli gyűrűjük és szárnyaik inkább barnás árnyalatúak, szemben testükkel, amely fekete tollazatú. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. A hímek csőre valamilyen módon sötétebbé válik telente.
Elterjedése
A fekete rigó Eurázsia nagy részén, a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában fészkel.
Hazánkban sík, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik.
Fészkelőhelye
A fekete rigó elsősorban lomberdők, erdőszélek, bokrosok költő madara, de megtalálhatjuk fészkét tiszta és elegyes állományú fenyvesben, nádasban, nagyüzemi gyümölcsösben és az ember közvetlen környezetében is. Magyarországon a fekete rigó urbanizálódása közvetlenül a századforduló után indult meg. Az azóta eltelt mintegy nyolcvan év alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében levő parkoknak és tereknek is.
A városi környezet kedvező életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya stb.) kihasználva, tö-megesen elszaporodott (a budapesti Vérmezőn pl. 60-70 pár is költ évente).
Szaporodása
A fekete rigó a városi parkokban március végén, az erdőkben április elején kezdi a költést. A szárazabb nyárközepi periódust kivéve folyamatosan kétszer, háromszor is költ évente. Az utolsó költés augusztus elejére is eltolódhat.
A hímek februárban foglalják el a költőhelyet, és annak határát erőteljes, messze hangzó énekkel védelmezik. A párok által védett revír nemcsak a fiókák fölneveléséhez szükséges táplálék megszerzését teszi lehetővé, hanem csökkenti a fajtársak közötti összetűzések lehetőségét, valamint a különböző ragadozók által okozott fészekalj pusztítást is.
Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi fészkét. A városi élőhelyeken gyakran fészkel házfalak repedésében vagy ereszcsatornák hajlatában is. A tojó 2-3 nap alatt megépíti vékony gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott fészkét. Ritkán a fű és az avar között a földön költ, ilyenkor a fészek belsejét avarlevelekkel béleli. Nagykovácsiban Török J. a fészkek túlnyomó többségét 0,5-1,5 m magasan találta, de még 11 m fölött is előfordult fészek.
A tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban elhagyják a fészket, de a szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak a lerakását.
A második költés fészkét általában új helyre építi. Ritkán előfordul, főleg a városi parkokban, ahol kevesebb a fészkelésre alkalmas hely, hogy az első költés fészkét használja újra. Három költést figyelembe véve a lerakott tojásoknak csak 40-50%-ából fejlődik repülni tudó fióka.
Táplálkozása
Cseres-tölgyesben öt éven keresztül végzett vizsgálatok szerint a fekete rigó a fiókanevelés időszakában főként hernyókat (sodrómolyok, tollascsápú araszoló, kis téliaraszoló, kis és közepes fésűsbagoly), bogarakat (futóbogarak és azok lárvái, pattanók, cserebogarak), lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányoltak. Összesen 140 zsákmányfaj került elő a táplálékmintákból.
A fiatalabb fiókákat főleg a lágyabb, kevésbé kitines állatokkal (hernyókkal, gilisztákkal) etették a szülőmadarak. Az idősebb fiókáknak több keményebb táplálékot (bogarakat, ikerszelvényeseket) adtak. A költési időben növényi táplálékot csak kis százalékban fogyasztanak.
Ősszel a rovartáplálék mellett megnő a magvak és a bogyós termések (bodza, galagonya, vadrózsa) aránya. Egyes helyeken a seregélyekkel együtt rájárhatnak a szőlőkre is. Sasvári L. Budapest belterületén végzett vizsgálatai szerint ősszel az ostorfa és a keskeny-levelű ezüstfa termésével, valamint kisebb mennyiségben hangyákkal, futó- és ormányosbogarakkal táplálkozik. Gyakran megfigyelhető, hogy hulladékot, ételmaradékot, almacsutkát fogyaszt. A növényi magvak és termések kivételével zsákmányát általában a talajfelszínen, avar között keresi. Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csőrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.
Vonulása
A városban fészkelők egy része helyben marad és a telet nálunk tölti, a másik rész és az erdőben fészkelők szeptemberben kezdik a vonulást.
A gyűrűzési adatok alapján a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban töltik a telet. Február végére már újra a hazai erdőkben vetélkednek, verekednek fajtársaikkal a legjobb fészkelőhelyekért.
Képek
Videó a fekete rigóról:
Éneke és hívójele
Az elsőéves hím fekete rigó, amelyik már ivarérett és ezért részt vesz a párosodás jogáért folytatott versenyben, kedvező időjárás esetén már január végén elkezdi éneklését, hogy ezáltal is kijelölhesse felségterületét, melyeket március végén az idősebb hímek éneklése követ. A hímek dala változatos és dallamos, kissé hajlított trillázás, melyeket fák tetején, tetők ormain, vagy magasabban fekvő pontokon állva ad elő, elsősorban a márciustól júniusig tartó időszakban, néha július elejéig. Számos egyéb hívójel is ismert a fekete rigóknál, ide értve a “szííí” és a “púk-púk-púk” figyelmeztetést, amelyet a területre belépő földön járó ragadozók (például macskák) megpillantásakor hallat, valamint a különféle “csink” és “csúk-csúk” hangelemek. A területét védelmező hím változatlan formában adja a “szink-szink” hangjeleit esténként (általában sikertelenül), hogy elzavarja a többi hímet és megakadályozza ezáltal, hogy az ő területén kezdjenek el énekelni.Akárcsak más énekesmadarak, a fekete rigó is magas “szííí” hangot hallat, ha ragadozómadarak bukkannak fel és a hangot gyorsan változtatja, ezzel is megnehezítve annak forrásának megtalálását a növényzetben.