Sirályok

A sirályok (Laridae) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe tartozó család. Korábban a csérféléket is ide sorolták. 6 nem és 51 faj tartozik a családba.

A sirályok különböző nagyságú, jó alkatú, erőteljes madarak. A kisebb fajok alig haladják túl a csóka nagyságát, a nagyobb fajok azonban megközelítik a sasokat. Törzsük erőteljes, nyakuk rövid, fejük meglehetős nagy. Csőrük középhosszú, oldalt erősen összenyomott; a csőr orma a közepéig egyenes, innen kezdve gyenge kampóban lefelé hajló; a csőrkávák szélei élesek, az alsó káva hegye szögletes; a szájzug egészen a szemig hasított. Középmagas csüdjük karcsú. Majdnem kivétel nélkül négy ujjuk van; a mellső ujjak úszóhártyával vannak ellátva. Szárnyuk nagy, hosszú és széles, a hegye felé elkeskenyedő. Első evezőjük a leghosszabb. Tizenkét kormánytollból álló farkuk középhosszú, széles és egyenes, vagy ritkábban kissé kivágott, esetleg a középső tollak kissé meghosszabbodottak. Apró tollazatuk roppant sűrű, s a test alsó oldalán valósággal prémszerű. Színezetük általában tetszetős és egészbenvéve meglehetősen egyöntetű, évszak és kor szerint többnyire különböző.

A sirály-félék körülbelül 110 fajra oszlanak, melyek a föld minden részén el vannak terjedve és leginkább a tengereket élénkítik. A parttól csak kevés faj távolodik el messzire, befelé a szárazföld felé, és ha ezt: meg is teszik, csakhamar visszatérnek a vízhez, úgyhogy a sirályok valódi parti madaraknak tekinthetők. A hajósok számára a szárazföld legbiztosabb hírnökei a sirályok, melyek ha valamely járművet ismételten körülröpködnek a tengeren, akkor az utasok biztosra vehetik, hogy a part már nincsen messze.

Egyes fajok azonban a belvizeken települnek meg s ott költenek. Többnyire költöző madarak. A sirályok kedvenc táplálékát szinte kivétel nélkül a halak szolgáltatják, sokan közülük azonban egyidejűleg a legbuzgóbb rovarvadászok közé tartoznak és éppen ezek a fajok azok, melyek rendszeres vonulásra kényszerülnek, míg a többiek ott, hol nem fagy be a tenger, télen is terített asztalt találnak. Állandó éhségtől hajtva, de nyilván telhetetlenségből még a dögöt is felfalják, mint a keselyűk, eleven zsákmányra vadásznak, mint a ragadozó madarak.

Az északvidéki népek a sirályokat nemcsak a legszebb, hanem egyben a leghasznosabb madarak közé sorozzák s azokat éppúgy gondozzák és ápolják, mint a tengernek azokat a többi madarait, melyek a madárhegyeken költés végett évente megjelennek. Norvégiában egyes földbirtokosok jövedelmének javarészét éppen a sirálytojások szolgáltatják, mert a nép szívesen fogyasztja azokat és ezért aránylag drága pénzen értékesíthetők. A sirálytollak a szegényebb északi népek számára a dunnaréce és a lúd pehelytollát helyettesíti. Míg a tehetősebbek dunnarécepelyhekkel, addig a szegényebbek csak sirálytollakkal töltik meg ágyneműiket. A fiatal sirályok húsát a helgolandiak, izlandiak és más népek is szívesen elfogyasztják. Fogságban a sirályok könnyen eltarthatók, de tartásuk kissé költséges, mert halat vagy egyéb hústáplálékot igényelnek.

A sirály-félék családja 3 alcsaládra oszlik: sirályformákra, csérformákra és ollócsőrű formákra.