Jegyei
A nagy póling vagy szélkiáltó (Numenius arquata) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-100 centiméteres, testtömege 540-1300 gramm. A tojó nagyobb és testesebb, mint a hím. A tojó csőre hosszabb, a hímé hajlottabb.
Elterjedése
A nagy póling fészkelőterülete Eurázsia mérsékelt és hideg égövi részein található. Előfordul Írországtól Skandiná-vián, Közép- és Kelet-Európán, Szibérián át egészen a Távol-Keletig. Kontinensünk déli feléből hiányzik, és Nyugat-Európa több pontjáról is eltűnt. Magyarországon a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén költ néhány területen.
Fészkelőhelye
Nagy kiterjedésű zsombékos, fűzbokros rétek, ún. turjános területek, tőzegmocsarak fészkelője
Szaporodása
A nagy póling szaporodási időszaka április utolsó harmadától június végéig, július elejéig tart.
Ez a vonulási időszakban viszonylag gyakori madár olyan kis számban költhetett a múltban is, hogy hosszú ideig nem is feltételezték hazánkban fészkelését. Első fészekaljára csak 1928-ban bukkantak rá a Sárréten Székesfehérvár mellett.
Lapos fészkét vizenyős rétek szárazabb részén, kis talajmélyedésbe, száraz növényi részekből, főleg fűszálakból építi.
A tojások száma 3-6, általában 4. Az utolsó tojás lerakása után kezdi a kotlást. A hím és a tojó egyaránt üli a tojásokat. Kotlási ideje 29-30 nap.
A fiókák néhány órás eltéréssel kelnek. Felszáradásuk után szétmásznak a fészekről és a rét növényzete között a szülők vezetésével keresik tápláléku-kat. Öt-hat hetes korukban válnak röpképessé. Ezután az öregekkel együtt elhagyják a fészkelőhelyet. Valószínűleg csatlakoznak a szikes tavaknál és szikes pusztákon júliusban csoportosuló, vedlő, északi és keleti populációkból származó csapatokhoz. Korán elvonulnak.
Táplálkozása
A nagy póling szántókon, ugarokon, szikes legelőkön, löszpusztákon, vizenyős réteken vagy sekély vízzel borított iszapfelszíneken szerzi táplálékát. Őszi vonulás idején a szikes puszta gyepén táplálkozás közben szinte egy legelő juhnyájhoz hasonlóan halad előre csapata.
Főként állati táplálékot fogyaszt. A szárazabb területeken különféle tücsök -, szöcske -, sáskafajokat és egyéb rovarokat fog el. Laza, homoki szántókon csőrével a talajba szúrva is kiszedi a rovarokat, lárvákat. Nedvesebb területeken iszaplakó rovarokat és lárváikat, férgeket, csigákat, ritkábban kisebb békákat fogyaszt.
Növényi eredetű táplálékát különféle magvak és bogyók alkotják.
Képek
[nggallery id = 18]
Videó a nagy pólingról:
Hang a nagy pólingról:
Kapcsolódó madarak
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖
