Nagy póling

Jegyei

A nagy póling vagy szélkiáltó (Numenius arquata) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-100 centiméteres, testtömege 540-1300 gramm. A tojó nagyobb és testesebb, mint a hím. A tojó csőre hosszabb, a hímé hajlottabb.

Elterjedése

A nagy póling fészkelőterülete Eurázsia mérsékelt és hideg égövi részein található. Előfordul Írországtól Skandiná-vián, Közép- és Kelet-Európán, Szibérián át egészen a Távol-Keletig. Kontinensünk déli feléből hiányzik, és Nyugat-Európa több pontjáról is eltűnt.

Magyarországon a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén költ néhány területen.

Fészkelőhelye

Nagy kiterjedésű zsombékos, fűzbokros rétek, ún. turjános területek, tőzegmocsarak fészkelője

Szaporodása

A nagy póling szaporodási időszaka április utolsó harmadától június végéig, július elejéig tart.

Ez a vonulási időszakban viszonylag gyakori madár olyan kis számban költhetett a múltban is, hogy hosszú ideig nem is feltételezték hazánkban fészkelését. Első fészekaljára csak 1928-ban bukkantak rá a Sárréten Székesfehérvár mellett.

Lapos fészkét vizenyős rétek szárazabb részén, kis talajmélyedésbe, száraz növényi részekből, főleg fűszálakból építi.

A tojások száma 3-6, általában 4. Az utolsó tojás lerakása után kezdi a kotlást. A hím és a tojó egyaránt üli a tojásokat. Kotlási ideje 29-30 nap.

A fiókák néhány órás eltéréssel kelnek. Felszáradásuk után szétmásznak a fészekről és a rét növényzete között a szülők vezetésével keresik tápláléku-kat. Öt-hat hetes korukban válnak röpképessé. Ezután az öregekkel együtt elhagyják a fészkelőhelyet. Valószínűleg csatlakoznak a szikes tavaknál és szikes pusztákon júliusban csoportosuló, vedlő, északi és keleti populációkból származó csapatokhoz. Korán elvonulnak.

Táplálkozása

A nagy póling szántókon, ugarokon, szikes legelőkön, löszpusztákon, vizenyős réteken vagy sekély vízzel borított iszapfelszíneken szerzi táplálékát. Őszi vonulás idején a szikes puszta gyepén táplálkozás közben szinte egy legelő juhnyájhoz hasonlóan halad előre csapata.

Főként állati táplálékot fogyaszt. A szárazabb területeken különféle tücsök -, szöcske -, sáskafajokat és egyéb rovarokat fog el. Laza, homoki szántókon csőrével a talajba szúrva is kiszedi a rovarokat, lárvákat. Nedvesebb területeken iszaplakó rovarokat és lárváikat, férgeket, csigákat, ritkábban kisebb békákat fogyaszt.

Növényi eredetű táplálékát különféle magvak és bogyók alkotják.

Képek


Videó a nagy pólingról:

Hang a nagy pólingról:



HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close