Jegyei
A kis fakopáncs (Dryobates minor) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.
A korábbi rendszertani besorolás szerint, Dendrocopos nembe volt helyezve, Dendrocopos minor néven.
Testhossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 17-25 gramm. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. Farkát támaszkodásra is használja.
Elterjedése
A kis fakopáncs Eurázsia mérsékelt övi erdőzónájában mindenütt előfordul az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. El-terjedési területe északon érinti a hideg övezetet, délen pedig átnyúlik a mediterrán zónába. Szardínia szigetén és Afrika legészakibb részén, Tunézia területén is megtalálható. A Kaukázus vidékén szigetszerűen fordul elő.
Magyarországon a kis fakopáncs elsősorban a Dunántúli- és az Északi-középhegység madara. Elszórtan költ a Dunántúl dombvidékein, a Mecsekben és a Duna árterén, főként Gemencen. Az Alföld erdeiben sokkal ritkább. Budapesten az erdőszéli kertes budai kerületekben szintén megtalálható.
Fészkelőhelye
A kis fakopáncs legfontosabb élő- és fészkelőhelye hegy- és dombvidékeink tölgyzónájában található. Tölgyesekben és gyertyános tölgyesekben egyaránt megtelepszik. A bükkös övbe csak ritkán hatol fel. Kedveli viszont a tölgyzóna fölött elhelyezkedő hárskőris sziklaerdőket, mivel ott sok beteg, korhadó, csenevész fát talál. Az Alföldön eltérő fajösszetételű erdőtársulásokban él. A Tisza és a Duna árterén, valamint a Kiskunságban fészkelőhelyein a lényegesebb fafajok a fehér fűz, a törékeny fűz, a mézgás éger, a szürke nyár és a kocsányos tölgy.
Szaporodása
A kis fakopáncs a többi harkályhoz képest viszonylag későn kezd költeni, teljes fészekalja általában május közepén található. Évente egyszer költ, de fészekaljának pusztulása esetén pótköltése is lehetséges.
A költés előtt a párzási időszakban fészkelőhelye körzetében kiválasztott száraz ágon dobol. Költőodúját rendszerint száraz facsonkba, vastagabb elszáradó faágba vagy fatörzsbe vájja. Az odú a legkülönfélébb magasságokban lehet (leggyakrabban azonban 3 és 8 m között). A bejárónyílás átmérője 32-36 mm. Fészkét nálunk rendszerint tölgy, nyár, fűz, éger, gyertyán, ritkábban nyír, vadalma- vagy vadkörtefába vési.
5-6 tojását az odú csupasz aljára rakja. Külföldi adatok szerint tojásainak száma 3 és 8 között váltakozhat. A tojásokat naponta rakja le, s csak a fészekalja teljessé válása után kezd kotlani. A kis fakopáncs kotlási ideje 14 nap. A kotlásban és a fiókák etetésében a hím és a tojó is részt vesz. A fiatalok háromhetes korukban hagyják el az odút.
Táplálkozása
A kis fakopáncs táplálékát a nyári időszakban főként a fák lombozatában a vékonyabb ágakon, hajtásokon keresi. Ősszel és télen gyakran látható az erdő talaján fekvő kidőlt fákon, letört korhadó faágak kopácsolása közben. Néhol a lágyszárú növények (nád, fehér üröm) üreges szárrészeiből vágja ki a rovarlárvákat. Csiki táplálékában bogárlárvákat, pókokat és néhány hangyafajt talált.
Vonulása
A kis fakopáncs állandó madár. Télen a cinegecsoportokhoz csatlakozva, fészkelő-helye körzetében kóborol. Nyár végén élénkebben mozog, olyan helyeken is megjelenik, ahol egyébként nem fészkel.
Képek
Videó a kis fakopáncsról: