Kis fakopáncs

Jegyei

A kis fakopáncs (Dryobates minor) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

A korábbi rendszertani besorolás szerint, Dendrocopos nembe volt helyezve, Dendrocopos minor néven.

Testhossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 17-25 gramm. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. Farkát támaszkodásra is használja.

Elterjedése

A kis fakopáncs Eurázsia mérsékelt övi erdőzónájában mindenütt előfordul az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. El-terjedési területe északon érinti a hideg övezetet, délen pedig átnyúlik a mediterrán zónába. Szardínia szigetén és Afrika legészakibb részén, Tunézia területén is megtalálható. A Kaukázus vidékén szigetszerűen fordul elő.

Magyarországon a kis fakopáncs elsősorban a Dunántúli- és az Északi-középhegység madara. Elszórtan költ a Dunántúl dombvidékein, a Mecsekben és a Duna árterén, főként Gemencen. Az Alföld erdeiben sokkal ritkább. Budapesten az erdőszéli kertes budai kerületekben szintén megtalálható.

Fészkelőhelye

A kis fakopáncs legfontosabb élő- és fészkelőhelye hegy- és dombvidékeink tölgyzónájában található. Tölgyesekben és gyertyános tölgyesekben egyaránt megtelepszik. A bükkös övbe csak ritkán hatol fel. Kedveli viszont a tölgyzóna fölött elhelyezkedő hárskőris sziklaerdőket, mivel ott sok beteg, korhadó, csenevész fát talál. Az Alföldön eltérő fajösszetételű erdőtársulásokban él. A Tisza és a Duna árterén, valamint a Kiskunságban fészkelőhelyein a lényegesebb fafajok a fehér fűz, a törékeny fűz, a mézgás éger, a szürke nyár és a kocsányos tölgy.

Szaporodása

A kis fakopáncs a többi harkályhoz képest viszonylag későn kezd költeni, teljes fészekalja általában május közepén található. Évente egyszer költ, de fészekaljának pusztulása esetén pótköltése is lehetséges.

A költés előtt a párzási időszakban fészkelőhelye körzetében kiválasztott száraz ágon dobol. Költőodúját rendszerint száraz facsonkba, vastagabb elszáradó faágba vagy fatörzsbe vájja. Az odú a legkülönfélébb magasságokban lehet (leggyakrabban azonban 3 és 8 m között). A bejárónyílás átmérője 32-36 mm. Fészkét nálunk rendszerint tölgy, nyár, fűz, éger, gyertyán, ritkábban nyír, vadalma- vagy vadkörtefába vési.

5-6 tojását az odú csupasz aljára rakja. Külföldi adatok szerint tojásainak száma 3 és 8 között váltakozhat. A tojásokat naponta rakja le, s csak a fészekalja teljessé válása után kezd kotlani. A kis fakopáncs kotlási ideje 14 nap. A kotlásban és a fiókák etetésében a hím és a tojó is részt vesz. A fiatalok háromhetes korukban hagyják el az odút.

Táplálkozása

A kis fakopáncs táplálékát a nyári időszakban főként a fák lombozatában a vékonyabb ágakon, hajtásokon keresi. Ősszel és télen gyakran látható az erdő talaján fekvő kidőlt fákon, letört korhadó faágak kopácsolása közben. Néhol a lágyszárú növények (nád, fehér üröm) üreges szárrészeiből vágja ki a rovarlárvákat. Csiki táplálékában bogárlárvákat, pókokat és néhány hangyafajt talált.

Vonulása

A kis fakopáncs állandó madár. Télen a cinegecsoportokhoz csatlakozva, fészkelő-helye körzetében kóborol. Nyár végén élénkebben mozog, olyan helyeken is megjelenik, ahol egyébként nem fészkel.

Képek


Videó a kis fakopáncsról:


Hang a kis fakopáncsról:






HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close