Szirti sas - Európa madarai - Ragadozó madarak

Jegyei

A szirti sas (Aquila chrysaetos) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Egyéb neve: kőszáli sas.

A szirti sas Albánia és Skócia nemzeti madara.

Szárnyfesztávolsága kb.2,2 m; színezete világosabb vagy sötétebb barna, a fiatalok faroktollainak tövi része fehér, és fehér folt látható a kiterjesztett szárnyakon is. Gyakran nagy magasságokban kering.

Élőhelye

A rendkívül alkalmazkodóképes szirti sas korábban az északi félteke egész mérsékelt övében fészkelt. Ma az Alpokban csak egy maradványállomány, kb. 200 pár él. Néhány éve kis számban hazánkban is költ.

Szaporodása

A szirti sas pár ragaszkodik nagy revírjéhez, ahol több, részben sokéves fészkük van, ezeket felváltva használják. A fészkek a hegység nem nagyon magas régióiban, főként sziklaüregekben, néha a fákon épülnek. Általában alacsonyabban vannak mint ahol a madár vadászik, így a szirti sas az elfogott zsákmánnyal könnyen a fészekre ereszkedhet. A költés március és május között kezdődik, a kotlási idő kb. 43 nap. A tojó egyedül ül, és a fiókák kikelése után is a fészken marad mindaddig, amíg kb. 5 hét múlva a pihés fiókák tollasodni kezdenek. Többnyire egyetlen fióka marad meg, és egyedül üldögélve várja, hogy szülei naponta, naponta általában egy alkalommal, élelmet helyezzenek el a fészek szélén. Körülbelül nyolchetes korára a fiatal sas már teljesen kitolasodott, és legkésőbb 80 naposan kirepül, elhagyja a fészket. A szirti sas az ivarérettséget 5-6 éves korában éri el.

Tápláléka

Az Alpokban élő szirti sasok főképpen mormotát fognak, ha azok későn veszik észre a közeledő ragadozót. A sas a menekülő állatot repülve üldözi, de az egy-egy ügyes hurokfordulattal megmenekülhet. Ha üldözője már sokszor és hiába csapott le zsákmányára, rendszerint feladja. A szirti sas szívesen ragad el bárányokat és kecskegidákat, de szükségből a hóban gázoló, legyengült fiatal zergét is elfogja.