Kárókatona

Jegyei

A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 80–100 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130–160 centiméter, tömege 1700–3000 gramm. A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós, az arca egy része csupasz.

Élőhelye

A nagy kárókatona tenger- vagy belvízparton él. Erdővel övezett folyók és folyamok mentén többnyire megtaláljuk; az erőszakos és tolakodó kárókatona oda telepszik közvetlenül és nagy fáradsággal se lehet elirtani. Példa van rá, hogy a város közepén a templom tornyára telepedtek. Legnagyobb tömegben a tengermellékeken él, különösen sziklás és nehezen megközelíthető partokon. Skandinávia, Izland, Farő, a Hebridák és Orkney szigetcsoportokon éppen olyan gyakori, mint az üstökös kárókatona, mert nem lehet hozzáférni. Nagy mennyiségben gyülekszik télen a déli tengerek mentén. Görögországban évről-évre nagyszámban lepi el a tavakat és tengert; Egyiptom parti tavait végtelen tömegekben lepi el. Hasonló mennyiségben mutatkozik Dél-Kínában és az Indiákon. Bizonyos, hogy minden hellyel beéri, ahol víz és hal van.

Szaporodása

A kárókatona legszívesebben fán fészkel, de beéri szükség esetén üreggel, sziklapárkánnyal, vagy egyéb alkalmatossággal is. A szárazföld belsejében a varjú- és gémtelepekbe tódul és fészkeiket heves küzdelem után elfoglalja. Rendszerint áprilisban térnek vissza a költő párok; gyorsan fészkelnek, némely fának minden ágát ellepik és május végén már 4–6 kicsiny, hosszúkás, 65×40 mm méretű, erőshéjú, kékeszöld, fehér mészréteggel bevont tojást tojnak; felváltva kotolják 4 hétig és fiókát is együttesen nevelik föl.
A kikelő fiókák vakok, csupaszok, lilásfeketék; s csak néhány nap mulva öltenek fakófüstös pelyhet magukra. A túlságos táplálás következtében igen rohamosan növekednek. Június közepén röpülnek ki, az öregek pedig nyomban a második költéshez fognak a nélkül, hogy törődnének a többivel.

Tápláléka

A tengeren a kárókatona valószínűleg csak hallal él, amelyet a mélységből szerez; száraz területek vizein azonban másféle gerincesre is ráfanyalodik. A bécsi állatkertben megfigyelték, hogy az ottani kárókatonák fecskefogásra is rávetemedtek; forró nyári napokban a vízbe lapulva, hátravetett nyakkal, tátott szájjal lestek a víz fölött szálló fecskékre, várva az alkalmas pillanatot, amikor a gyanutlan fecskére hirtelen rácsapva, elkapták és elnyelték, mielőtt kitérhetett volna. A farőiek gyűlölik, mert még a bárányokra is rámerészkednek, azok élő testét vagdossák és így megölik.

Képek


Videó a kárókatonáról:


Hang a kárókatonáról:


Szólj hozzá!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close