Léprigó hangja

A léprigó hangja jellegzetes, elnyújtott „zer’r’r’r’r’r”. Riasztása a fenyőrigóéra emlékeztető , de kissé szárazabb, kemény cserregés. Éneke nagyon hasonlít a feketerigóéra, de egyszerűbb, a strófák rövidebbek, de azért változatosak. A léprigó hangja tiszta , erős, hangszíne a feketerigóénál kissé keményebb, tempója gyorsabb, a szünetek rövidebbek, hangskálája szűkebb (ettől valamivel monotonabb az ének) az egyek strófák végén ált. nincs vékony hang: „truitrüvu…csuricsuru…csüvutru…csuruvütru…”.