Jegyei
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.
A fajt hagyományosan Saxicola torquata néven ismerték, de újabban külön fajként kezelik ezeket a madarakat, vagyis az európai és az afrikai alfajok külön, önálló fajok lettek. Ebben az értelemben az európai faj helyes neve Saxicola rubicola, míg a Saxicola torquata név ebben az esetben csak az Afrikában költő fajra vonatkozik. 2021-ben az év madarának választották
Elterjedése
Eurázsia és Afrika legnagyobb részén költ. Földrészünkről Skandináviából hiányzik.
Magyarországon a sík és dombvidéken általános elterjedésű, gyakori fészkelő.
Fészkelőhelye
Az erdők és a nagy monokultúrák kivételével mindenütt megtelepedhet. A hegyek szélesebb völgyeibe is felnyomul. Jellemző élőhelye a bokrokkal tarkított száraz domboldal, a gazos árokpart, a mezőgazdasági területek közé ékelődő mezsgye, a városszéli gazos telek, a nem művelt szőlővidék, de fészkel a nedvesebb talajú réten is.
Szaporodása
Az első költés néha már március második felében, de többnyire áprilisban, a második május derekától júniusig tart.
A hím a fák csúcsán, villanydróton, kórok hegyén, nádkéve kupacok csúcsán, kerítésen énekelve jelzi a revírjét. Éneklés közben néha a magasba is emelkedik. Schmidt E. megfigyelései szerint többnyire a tojóval együtt, gyakran már párban érkezik.
A fészek helyét a tojó választja ki. Ide-oda repked a revír területén, néha egy helyben lebeg a fűcsomók felett, így keresi a fészek számára alkalmas mélyedést. Csak a tojó épít, a hím a közelben énekel.
A fészket fűcsomók között, általában kis talajmélyedésben nagyon jól elrejtve, gyakran árokpart vagy vasúti töltés oldalában készíti. A bejáratot mindig fű takarja. A fészekanyagot – száraz növényi részeket, a terület adottságaitól függően mohát, gyökereket – a közelből (20-40 m-ről) hordja. A csészét szőrszálakkal, kevés tollal, finom gyökerekkel béleli. A fészek az időjárástól függően öt-hat nap alatt készül el.
A tojások száma rendszerint 5-6, de 4, illetve 7 is lehet. Csak a tojó üli a tojásokat. A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdődik, a fiókák a 14-15. napon kelnek ki. Mindkét szülő etet, hűvös időjárás esetén a néhány napos fiókákat a tojó melengeti.
A táplálékot rendszerint közelről (50 m sugarú körön belülről) hordják. Zsákmánnyal a csőrükben alacsonyan repülve közelednek a fészekhez és mielőtt leereszkednének, mindig megülnek egy kóró hegyén vagy egy száraz ágon. A fiókák nem egészen kéthetes korukban hagyják el a fészket (zavarás esetén korábban is), és a fűben rejtőzködnek addig, amíg repülni nem tudnak. Az öreg madarak ebben az időszakban rendkívül izgatottan viselkednek. A fiatalok négyhetes korukban válnak teljesen önállóvá.
Táplálkozása
Vadászati módja a rozsdás csaláncsúcséhoz hasonló. Különböző rovarokat, pókokat zsákmányol. A Schmidt E. által megfigyelt párok hernyókat, lepkéket és pókokat hordtak fiókáiknak. Az áttelelő példányok elsősorban pókokat fognak.
Vonulása
Az első példányok márciusban, néha február végén, érkeznek meg. A költőhelyeken többnyire március 10-től láthatók. Az őszi vonulás a fiatalok kóborlásaival már augusztus végén megindul, de főként szeptember-ok-tóberben zajlik.
Képek
