Szárcsa

Jegyei

A szárcsa (Fulica atra) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. A vízityúknál nagyobb, kerekded fejű és testű, rövid farkú vízimadár. Tollazata teljesen fekete színű, melytől csak a fehér homlokpajzsa és csőre eltérő. Lábujjai karéjosak (mint a vöcsköké) és hosszúak. Társasak, ritkán magányosak és csak költéskor vannak párban, territoriálisak és területfoglaláskor gyakoriak a látványos, bokszolásra emlékeztető harcok.

Élőhelye

A szárcsa egész Európában elterjedt, az északi területekről azonban hiányzik. Az európai populáció, kb. 1,3 millió párból áll, nem mutat jelentős változást az utóbbi időben. Habár, 1990-2000 között a legnépesebb populációkkal rendelkező országokban – Oroszországban, Magyarországon és Lengyelországban – kissé csökkent állományuk. Hazánkban gyakori fészkelő, 80-120 ezer párral, egyike a legnagyobb európai állományoknak. Szinte minden típusú vizes területen előfordul (tavak, holtágak, halastavak, delták) kedvelik a sűrű növényzetet, de kerülik a gyors vízfolyásokat.

Szaporodása

A szárcsa a fészkét élő és halott növényi anyagokból rakja össze és lágy anyaggal béleli ki. A fészket sekély vízre rakja, ahol vagy szabadon úszik, vagy rögzíti növényekhez. A tojásrakást márciustól megkezdik, évente általában csupán egy fészekaljat nevelnek fel, nagyon ritkán kettőt. A 6-10 tojásból kb. 21-24 nap kotlás után bújnak elő a fiókák.

Tápláléka

A szárcsa mindenevő, de étrendjében dominál a növényi eredetű táplálék. Úszás és sétálás közben táplálkozik.

Képek

[nggallery id = 66]
Videó a szárcsáról:

Hang a szárcsáról: