Csuszka

Általános jellemzése

A csuszka (Sitta europaea) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó kis termetű madárfaj, mely megtalálható Ázsia és Európa mérsékelt éghajlatú területein. Akárcsak a csuszkafélék (Sittidae) többi tagja, a csuszka is rövid farkú madár, hosszú csőrrel, testének felső részét szürkéskék tollazat borítja és fekete csík húzódik csőrétől a szeme körül elhaladva az állat szárnyáig. Énekesmadár, amely jellegzetes hangos és többször ismételt dvip hanggal rendelkezik. Három főcsoportjában összesen mintegy 20 alfaja létezik, melyek közül a nyugatabbra eső területeken élő madaraknak narancsos színezetű testük alsó része, fehér torokkal, míg az Oroszországban élő egyedek testén az alsó tollazat fehéres színű, viszont a Távol-Keleten élők tollazata szintén inkább az európai társaik narancsos tollazatához hasonló, ám hiányzik róluk a nyaki tollazat fehér színe.

Előnyben részesítik a lombhullató növények alkotta erdőségeket, terebélyes, idős fákkal, elsősorban a tölgyeseket. A csuszka párok állandó területeken élnek és fák odvaiban, általában fakopáncsok elhagyott fészkében fészkelnek, néha azonban természetes üregekben. Amikor az odú bejárata túl nagynak bizonyul a nőstények betapasztják sárral, hogy csökkentsék méretét és gyakran bevonják sárral az üregek belső falait is. Az általában 6-9 vörös pettyekkel pettyezett fehér színű tojásaik fenyőtűkön, vagy fakéregdarabokon fekszenek.

A csuszkák elsősorban rovarokat fogyasztanak, főleg hernyókat és bogarakat. Táplálékukat ősszel és telente bükkmakkal és más magvakkal egészítik ki. A fiókákat főleg rovarokkal táplálják szüleik, de magvakkal is kiegészítik, melyeket a fák kérgein és az ágakon találnak. A csuszkák képesek fejjel lefelé is táplálkozni, ahogy haladnak lefelé a fatörzseken, ugyanúgy, mint, amikor épp felfelé kúsznak a törzsön. Gyakori vendégei a kihelyezett madáretetőknek is, ahol könnyedén zsíros falatokhoz és magvakhoz juthatnak. Megrögzötten rejti el élelmiszer tartalékait az erdőben. Természetes ellensége főleg a karvaly.

Az összefüggő erdőségek megritkulása hozzájárulhat ugyan a csuszkák helyi populációinak csökkenéséhez, ugyanakkor e madárfaj elterjedési területe folyamatosan növekszik. Mivel nagy egyedszámmal bír és jelentős kiterjedésű területeken fészkel, ezért a nem veszélyeztetett madárfajok közé sorolták.

Jegyei

A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.

Az S. e. europaea alfaj felnőtt hím egyedeinek átlagos testhossza 14 cm, míg szárnyfesztávolságuk 22,5 és 27 cm közt változik. Testsúlyuk 17-28 gramm. Testük felső részén a tollazat kékesszürke, szürke árnyalatú, szemüknél fekete csík húzódik, torkuk fehér, testük alsó részei pedig narancssárgás színezetű, amely a szárnyak és a faroktollak alsó részein fehéres színű. Hosszú csőrük sötétszürke, kivéve az alapjánál, ahol halványszürke árnyalatú. Íriszük sötétbarna színű. Lábaik halványbarna, vagy szürke színűek. Az alfajok közül legjobban a S. e. arctica tér el, mivel szárnyai és farokrésze több fehér árnyalatot tartalmaz és a szem környéki fekete sáv is jelentéktelenebb. A csuszkák rövid ugrásokkal közlekednek a fatörzseken és nem használják faroktollaikat, hogy megtámasszák magukat mozgás közben. Röptük gyors, szárnyaikat bezárják két szárnycsapás közt és rövid ideig röpülnek.

A nőstények hasonló megjelenésűek a hímekhez, viszont jóval kevésbé élénk színezetűek, halványabb testük felső részén a kékesszürke tollazat és inkább fakó árnyalatokban pompázik begyük.

Párzást követően a felnőtt példányok mintegy 80 nap alatt levedlik tollazatukat, amely időszak május végétől szeptember végéig tart, kivéve Szibériában, ahol júniustól szeptember közepéig tart a vedlés. Nyolc hetes koruk környékén a fiókák levedlik szárnytollaik egy részét.[9]

Elterjedési területének jelentős részén csak a csuszka (Sitta europaea) van jelen. Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában a szirti csuszka (Sitta neumayer) és a kövi csuszka (Sitta tephronota) van jelen, melyek nagyobb testűek, viszont halványabb színezetűek a közönséges csuszkáknál. Farokrészüknél teljesen hiányoznak a fehér részek és élőhelyeik túlnyomórészt köves, sziklás vidékek, míg a török csuszka (Sitta krueperi) fején fekete tollak alkotnak sapkát és begye vöröses színű. Kínában a gesztenyebarnahasú csuszka (Sitta nagaensis) él, amely igen hasonló európai társaihoz, de testének felső része sötétebb tónusú, arcán kevésbé fehér és szürkésebb színezetű testének alsó része.

Elterjedése

Egész Európában (a legészakibb területek kivételével), Észak-Afrikában, valamint Kis-Ázsiától a Csendes-óceánig elterjedt.

Fészkelőhelye

Öreg lomberdők, elegyes erdők, ritkábban tűlevelű erdők fészkelője. Megtelepszik nagyobb parkban, erdőközeli kertben is.

Szaporodása

Az odúban költő kis énekes madarak közül a csuszka a legkorábban kezdi a fészkelést. Április első napjaiban rakja le tojásait. Június elején a populáció kisebbik része másodszor is költ.

Természetes vagy mesterséges fészekodúkban költ. A csuszka által elfoglalt odút már messziről meg lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztja és leszűkíti. A szabadon hagyott ovális bejárónyílás magassága 31-33 mm, szélessége 28-30 mm. Legszívesebben a 15-20 m magasan elhelyezkedő odúkban költ, de megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett odúban is.

Fészekanyagként fakérget, háncsot és leveleket hord össze.

A csuszka április elején erre rakja 6-9 tojásból álló fészekalját. (A Budai-hegységben vizsgált 20 fészekalj átlagos tojásszáma 7,4 volt.) A tojó az utolsó tojás lerakása után kezdi a kotlást, és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák. Háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt marad a család, és a szülők vezetésével a fészek közelében táplálkoznak.

Táplálkozása

A csuszka a harkályokhoz és a fakúszókhoz hasonlóan főleg a fák törzsén keresi táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. A harkályok elsősorban a vastagabb törzseken és ágakon táplálkoznak, a csuszka inkább a vékonyabb és magasabban fekvő ágakon keresgél. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban. Tölgyesben végzett vizsgálatok szerint fő táplálékát a költési időszakban a lombozatban élő mezeipoloska-lárvák és a különböző hernyófajok alkotják. A táplálékminták nagy számban tartalmaztak iszapszúnyogokat, bársonylegyeket és fúrólegyeket is. Kisebb mennyiségben bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy- és ormányosbogarak), pókokat (kaszás-, keresztes- és karolópókok), hártyásszárnyúakat (hangya) és fátyolkákat is fogyaszt.

Ősszel és télen az állati eredetű zsákmány mellett magvak és bogyók is gyakrabban szerepelnek táplálékában. Ebben az időszakban a csuszka a cinegékkel közös csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a költőterületük közelében maradnak. Győry és Reichart decemberben gyűjtött egyedek gyomrában lepkepetéket, poloskákat, pajzs- és levéltetveket, pókokat és néhány bogarat talált . Az őszi és a téli időszakban kéregrepedésekbe, ághajlatokba, ágvillákba magokat, terméseket rejt el.

Vonulása

A  csuszka állandó madár. A párok télen sem válnak szét. Egész évben a fészkelőhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a fajtársakkal szemben.

Képek


Videó a csuszkáról:

A csuszka éneke:

A csuszka hangja:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close