Seregély

Általános jellemzése

A seregély (Sturnus vulgaris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Testhossza mintegy 20 cm, fényes, fekete tollazata van, fémes ragyogással, melyet fehér pettyek tarkítanak az év bizonyos szakában. Lábai rózsaszínűek, csőre télen fekete, nyáron sárga színű. A fiatal példányoknak a felnőttekénél barnásabb színezetű a tollazata. Zajos madárfaj, különösen alvóhelyei közelében és más csoportos tevékenységek közben nem túl dallamos, ám változatos dalt hallat, nagyon sok hang utánzására képes, köztük az emberi beszédére is. Rendkívül intelligens.

Mintegy tucatnyi alfaja létezik, melyek nyílt élőhelyeken fészkelnek szerte természetes elterjedési területén Európában és Nyugat-Ázsiában. Betelepítették Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába, az Amerikai Egyesült Államokba, Mexikóba, Peruba, Argentínába, Brazíliába, Chilébe, Uruguayba, a Dél-afrikai Köztársaságba és a Falkland-, valamint a Fidzsi-szigetekre. E madárfaj állandó élőhelye Dél- és Nyugat-Európa és Délnyugat-Ázsia, míg az északkeleti, északi vidékeken élő populáció télen délre és nyugatra vándorol fészkelőhelyén, vagy távolabb, akár az Ibériai-félszigetig, vagy Észak-Afrikáig is eljut. Rendetlen fészkét természetes, vagy mesterséges üregekbe készíti, ahol a tojó négy-öt fényes halványkék tojást rak le. Ezután két héttel kikelnek a fiókák, melyek további három hétig maradnak a fészekben. Általában egy vagy két fészekaljat nevelnek fel évente. E madárfaj mindenevő: gerinctelen állatfajok széles skáláját fogyasztja, valamint magvakkal és gyümölcsökkel is táplálkozik. Számos ragadozó emlős és ragadozó madár vadászik a seregélyekre, valamint testén kívül és belül is több élősködő megtalálható.

Jellemzően nagy csapatokba verődik, amely a mezőgazdaság számára káros gerinctelen állatok nagyfokú irtásával képes segíteni a gazdákat, ugyanakkor maga is kártevő lehet a földeken, mivel megdézsmálja a gyümölcsösöket és a gabonaféléket. A seregélyek kellemetlenséget okozhatnak zajukkal és ürülékükkel, melyet a városokban összeverődő nagyobb csapataik csinálnak. A behurcolt állományok méreteit megpróbálták részben kontroll alatt tartani, ide értve például a selejtezést is, de ezek csak korlátozott sikerrel jártak, kivéve a Nyugat-Ausztráliában való elterjedés megelőzését. Észak- és Nyugat-Európa egyes részein csökkent a seregélyállomány a nyolcvanas évektől kezdve, mivel a kevesebb zöldterület miatt csökkent a fiókák táplálásához szükséges gerinctelen állatok mennyisége. Ennek ellenére nem várható, hogy a globális populáció száma jelentős mértékben csökkenjen, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a nem veszélyeztetett állatfajok közé sorolja.

Jegyei

A seregély testhossza 19–23 cm, szárnyfesztávolsága 31–44 cm, testsúlya 58–101 gramm. Szárnyhúrja 11,8–13,8 cm közt változik, farka 5,8–6,8 cm, csőre 2,5–3,2 cm és lábai 2,7–3,2 cm hosszúak. Tollazata fényes, fekete, ám színváltós, fénye zöldes, lilás lehet, melyben telente fehér pöttyök jelenhetnek meg. A kifejlett hím seregélyek alsó testtája kevésbé pettyezett, mint a nőstényeknek az év ugyanazon időszakában. A hímek nyaki tollazata hosszú és laza, melyet bemutatóikon szoktak használni, míg a nőstényeké rövidebb és jóval pöttyösebb. Lábai tömzsik, vaskosak és rózsaszínes, szürkés vöröses színezetűek. Csőre keskeny és kúp alakú, melynek hegyes csúcsa van, mely telente barnásfekete, de nyáron a tojók csőre citromsárgára színeződik, míg a hímeknek citromsárgás színű csőrük, kékes alappal rendelkezik. A vedlés csak évente egyszer fordul elő e madaraknál, nyár végén, miután a költési időszak befejeződött. Az új tollazat döntő részben fehér hegyű, a mellkasi tollazatnál, vagy barnássárga a szárnyakon és a háton, amely e madaraknak foltos, pöttyös kinézetet ad. A költési időszak elején a pöttyöket alkotó fehér részek lenőnek. A fiatal  seregély egyedek szürkésbarnák és első telüktől kezdve kezdenek el hasonlóvá válni a felnőttekhez, ám fiatalkori barnás színezetű tollazatukat megtartják, különösen a fejükön. A nemek megkülönböztetésére gyakran az egyedek íriszének színét nézik meg, mivel a hímek írisze mély barna színű, mely egérbarna, vagy szürke a tojóknál. Az íriszek színe alapján 97 százalékos pontossággal megbecsülhető az adott példány neme, mely az állat testhosszának ismeretével és nyaki tollazatának figyelembe vételével 98 százalékra nő. A seregélyfélék és verébfélék átlagos testméreteit tekintve a seregély közepes méretűnek nevezhető. Könnyedén megkülönböztethető más seregélyféléktől, habár az egyszínű seregély nagyon hasonló kinézetű, ám hiányoznak róla a seregélyekre jellemző pöttyök a felnőtt egyedek költési időszakban fellelhető tollazatából.

Akárcsak más seregélyfélék, a seregélyek is a földön lépkedve, sétálva közlekednek inkább, mintsem ugrálva. Röptük erőteljes és közvetlen, háromszögletű szárnyaikkal gyorsan verdesnek és bizonyos időközönként vitorlázva siklanak a levegőben rövidebb szakaszokat megtéve így, mely során nem ereszkednek sokkal alacsonyabbra, mielőtt ismét elkezdenének csapdosni a szárnyaikkal. Mikor csapatokba verődnek, a madarak csaknem egyidejűleg szállnak fel és fordulnak, váltanak irányt egyszerre, melyek együttesen egy összefüggő tömeget alkotnak, majd keskeny sávvá alakítják a formációt, hogy együtt ismét összegyűlve újra egy dinamikusan váltakozó, nagy, gömbölyded, amorf formát alkossanak, mely irányítottan repül. Vándorlás közben a seregély 60–80 km/h sebességgel is haladhat és 1000-1500 kilométeres utat is megtehet.

A kontinensen élő néhány seregélyfajnál megfigyelhető, hogy koponyájuk és izmaik alkalmazkodtak a próbálgatásos, kereséses táplálkozáshoz. Ezen anatómiai elváltozások a leginkább a közönséges seregélyeknél fejlődtek ki, az egyszínű seregély (Sturnus unicolor) és a szürke seregély (Sturnus cineraceus) mellett, melyeknél az állkapocs mozgatásáért felelős izom megnagyobbodott és a koponya elkeskenyedett, amely a szemek számára biztosítja, hogy tudjanak előre nézni, mely a csőr hosszával van összefüggésben. A próbálgatásos táplálkozási technika abból áll, hogy a csőrt beillesztik a földbe, majd kinyitják, hogy ezáltal tárják fel a föld által takart élelmet. A seregélyekre jellemző fizikai tulajdonságok alkalmassá teszik rá, hogy ezzel a módszerrel táplálkozzon, amelynek segítségével kétségkívül könnyebben terjedtek el a világ számos térségében.

Az Ibériai-félszigeten, a Földközi-tenger nyugati részén, valamint Észak-Afrikában a közönséges seregélyt össze lehet téveszteni az egyszínű seregéllyel, mely utóbbinak jóval egyszínűbb tollazata van. Közelebbről megvizsgálva feltűnik, hogy ez utóbbinak hosszabb nyaki tollazata van, mely igazán jól láthatóvá akkor válik, amikor énekel.

Elterjedése

A seregély eredetileg eurázsiai élőhelyű faj, de a század elején betelepí-tették Észak-Amerikába, és ott is általánosan elterjedt.

Hazánkban a sziklás területek kivé-telével mindenütt megtalálható.

Fészkelőhelye

A seregély ligetes, rétekkel váltakozó tájat kedveli. A zárt erdők bel-sejét kerüli, a szegélyeken viszont fészkel. Erdősávok, fasorok, facsoportok és kisebb-nagyobb települések épületei kedvelt fészkelőhelyei.

Szaporodása

Április elején kezd fészket rakni, fészakalja a hónap közepén teljes. Júniusban másodszor is költ.

A seregély odúfészkelő. Telepesen, de egyesével is költ. Kedveli a tölgyet és a nyárfákat, ezeknek természetes és harkály vájta odúiban fészkel. Odúban szegény élőhelyeken gyakran nagy harcot vív az odúért a nagy fakopánccsal , illetve Molnár Gy. megfigyelése szerint a balkáni fakopánccsal, de odút próbált foglalni a kék galambtól is. Szívesen megtelepszik a mesterséges odúkban is, és egyre nagyobb számban költ épületek zugaiban. Ritkán különös helyeken is fészkel, így például Schenk gólyafészekben találta.

A fészkelésre alkalmas odút a hím keresi ki. Elkezdi építeni a fészek alapját, amelyet azután a tojó segítségével fejez be. A fészek anyaga száraz fű, növényi szálak, falevelek, kevés szőr vagy toll. Ritkán friss növényi anyagokat is beépít. Némelykor alig néhány szál fészekanyagot hord, a tojások az odú majdnem csupasz aljzatán vannak. Más esetben jól megépített fészket készít.

TA seregély tojásainak száma 3-7, legtöbbször 4-5. A fiatal tojók kevesebb tojást raknak. Az, első tojások lerakása után kezd kotlani. Éjszaka csak a tojó ül a tojásokon, nappal felváltva kotlik a hímmel. A kotlási idő 12-14 nap. A fiókák majdnem egyszerre kelnek ki.

Naponta kb. 240 alkalommal etetnek . A fiókák 18-20 (14-22) napig maradnak a fészekben. Növekedésük gyors, már a 13. napon elérik végleges, kitollasodott alakjukat. A kirepülés után öreg madarakkal vegyes csapatokba verődve kóborolnak a réteken. A pároknak kb. 60%-a második költésbe kezd.

Táplálkozása

A seregély ősztől tavaszig főleg bogyótáplálékon él, városok közelében a dísznövények termését fogyasztja. A talaj fölengedése után a szántásokat, nedves réteket látogatja. Ilyenkor földben élő lárvákat, poloskákat, áttelelő bogarakat és nedvességkedvelő csigákat eszik. Fészkelőterületén a rétek, lucernások, zöldellő vetések rovarait (cserebogarakat, lótücsköt, lágybogarakat, hernyókat és sok mezőgazdasági kártevőt) gyűjti össze. Táplálkozása igen gyorsan alkalmazkodik a különféle rovarkár-tevők rajzásaihoz. Ritkán kisebb gyíkot is fog. Nyár végén a gyümölcsösökben, ősszel szőlőinkben érzékeny károkat okozhatnak, különösen nagy éjszakázó helyeik (nádasok) környékén.

Vonulása

Kisebb áttelelő csapataik – főleg nagyvárosok környékén – nem ritkák. A seregély kora tavasszal megkezdi visszavonulását. Az első csapatok már február elején megjelennek, de a nálunk költők csak február végén érkeznek fészkelőhelyeikre. Szegeden egy öreg diófa odvában évről évre költő pár február 25. és március 5. közötti időpontokban jelent meg ötéves megfi-gyelés alapján. A tavaszi és az őszi vonulás alatt szívesen keveredik más fajokkal (bíbic, kis póling, pajzsos cankó, goda, nagy póling), amelyek vonulási ideje és táplálkozási területei a seregélyével ekkor egybeesnek.

A költési időszak után egyes csapatok már július végén, augusztusban délebbre húzódnak. Az állomány nagy része szeptemberben vonul el. Októberben már Olaszországban kerültek kézre magyar gyűrűs példányok. Ekkor az északabbról – Lengyelország, a volt Szovjetunió területeiről – hozzánk érkezők óriási csapatai okozzák a szőlőkárokat. Novemberben az utolsó csapatok is elmennek.

A hazai állomány a volt Jugoszlávián, Olaszországon és a Földközi-tengeren átrepülve éri el téli szálláshelyét, Tuniszt és Algériát.

Képek

Videó a seregélyről:

Hang a seregélyról:

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close