Jegyei
A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29-33 centiméter, testtömege 46-80 gramm. Feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszínű, háta gesztenyebarna, testalja ibolyaszínű. Fekete torokfoltja van.
Elterjedése
A meggyvágó Európában mindenütt megtalálható, Skandináviának és a Pireneusi-félszigetnek azonban csak a déli területein költ. Ázsiában Japánig terjed fészkelőterülete. Költ Észak-Afrikában is.
Hazánkban mind a sík, mind domb- és hegyvidéki területeken fészkel. Eloszlása nem egyenletes, helyenként kifejezetten gyakori, másutt ritkább.
Fészkelőhelye
A meggyvágó kedvelt fészkelőterületei az elegyes lomberdők, a ligeterdők és a nagyobb gyümölcsöskertek. Szívesen megtelepszik gyertyános töl-gyesben, bükkösben is, ahol a gyertyán és a bükk terméseit fogyasztja. Ahol vadcseresznye nő, ott biztosan számíthatunk előfordulására.
Szaporodása
A meggyvágónak május elején vagy közepén teljes a fészekalja, de meleg időben már korábban hozzákezd a költéshez. Június végéig, július elejéig az állomány egy része másodszor is költ.
Fészkét vékony ágacskákból építi, és növényi rostokkal puhára béleli. A fészek elhelyezkedésének magassága változó, néhány m-től 10-15 m-ig terjedhet. Általában ágvillába épít, a lombkorona belsejébe, lehetőleg vízszintes ágakra. Fiatal fákon a törzs mellé készíti fészkét.
A fészekalj legtöbbször 5, ritkábban 6 tojásból áll. Ha másodszor is költ, akkor csak 3-4 tojást rak. A tojásokat a tojó költi ki, a hím közben eteti párját. A meggyvágó fiókák 12-13 nap múlva kelnek ki, és 10-11 napos korukban hagyják el a fészket. A család továbbra is együtt marad, a szülők vezetik a fiókákat, közösen járnak táplálék után.
Táplálkozása
A meggyvágó rendkívül erős csőre lehetővé teszi a kemény magvak feltörését is. Előszeretettel eszi a vadcseresznyét, amelynek csupán a magját fogyasztja el, a húsát nem. A galagonya, a kökény, a kőris és a juhar ter-mését is szívesen fogyasztja. Őszi és téli időszakban – főként a hegyvidéki állomány – a gyertyán termésével táplálkozik. Herman utal rá, hogy tavasszal rügyeket is csipeget.
Rékási J. télen vizsgált egyedek gyomrában feketebodza- és japánakác-termést talált. Török J. vizsgálatai szerint gyümölcsösben szinte kizárólag hernyókkal etette fiókáit, táplálékában növényi eredetű anyag egyáltalán nem volt.
Képek
