Szajkó

Jegyei

A szajkó, más néven európai szajkó (Garrulus glandarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.

A szajkó testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.

Elterjedése

A szajkó Eurázsia és Észak-Afrika erdővel borított területein fordul elő. Hazánkban mindenfelé gyakori, ahol bükk vagy tölgy található.

Fészkelőhelye

A szajkó  a síksági, hegy- és dombvidéki lomberdők, elegyes erdők, erdőszegélyek, ritkábban fenyvesek fészkelője. A hegyvidékeken 1000 m magasra is felhatol. Leggyakrabban a tölgyesekben költ. A fátlan területeket kerüli. Megtelepszik ártéri erdőkben, városszéli zöldterületeken vagy a városok nagyobb parkjaiban is.

Szaporodása

A szajkó évente csak egyszer költ. Az időjárástól függően április második felében rakja tojásait. Sikertelen első költés esetén pótköltés lehetséges.

Tölgyesekben, fenyvesekben általában 4-6, ritkábban 10-12 m magasan, a fák törzséhez közel építi fészkét. Erdőszéleken, nyíltabb területeken inkább sűrű bokrokban (pl. galagonya) 2-3 m magasan találhatjuk fészkét. Kivételesen egészen alacsonyan (0,5 m) is költhet. Előfordul, hogy nagy nyílású odúkban, emberi települések közelében pedig épületek repedéseiben is megtelepszik.

A hím és a tojó is részt vesz a gallyakból álló fészek építésében, amelynek csészéjét vékony ágakkal, gyökerekkel, növényi szálakkal bélelik. 5-6 tojást rak. A kotlás 16-17 napig tart. A tojó és a hím felváltva üli a tojásokat. A fiókák nem egyszerre kelnek ki, hanem a tojások lerakásának sorrendjében. 19-21 napos korban sokszor még repülőképességük elérése előtt elhagyják a fészket.

Táplálkozása

A szajkót táplálékkeresés közben a talajfelszíntől a lombkoronaszintig mindenhol megfigyelhetjük. Mindenevő madár, de a költési időszakban főleg állatokkal táplálkozik, amelyeket elsősorban a talajfelszínről szedeget össze. Cseres-tölgyesben a Török J. által végzett hároméves vizsgálat alapján a fiókákat hernyókkal (kis téli-araszoló, fésűs bagolylepkék, őszi kékesbagoly, púposszövők, fahéjszínű bagolylepke), pókokkal (zöld keresztespók, karolópókok, torzpók) és bogarakkal (futóbogarakkal, pattanóbogarakkal, gyalogcincérek, májusi cserebogár, ormányosbogarak) etették a szülők. A táplálékban kisebb mennyiségben előfordultak csigák, sáskák, kétszárnyúak, hártyásszárnyúak és kabócák is. Gerincesek közül mezei pockot, fekete és énekes rigó tojásait, illetve tokos fiókáit fogyasztotta.

Győry és Reichart májusban gyűjtött szajkók gyomrában fésűscsápú araszolóhernyókat, kétszárnyúakat, futóbogarakat és pókokat talált. Sterbetz és Keve 458 gyomortartalom vizsgálatából megállapította, hogy a nyári időszakban az ormányosbogarak, a gabonafutrinkák, a májusi cserebogarak, a darazsak, a tücskök, az aranyos virágbogarak és a bogyómászó-poloskák dominálnak táplálékában . Kisebb mennyiségben ilyenkor is fogyaszt növényi eleséget, pl. tölgymakkot, kukoricát, szedret, szilvát és egyéb magokat.

Télen kevesebb állati (fülbemászó, ganéjtúró, ormányosbogarak, pockok, egerek) és több növényi táplálék (tölgymakk, kukorica, búza és egyéb gabonafélék magvai, keserűfűmagok) kerültek elő a szajkók gyomortartalmából. Egyes területeken rájárnak a szelídgesztenyére, mandulára, dióra vagy a lábon álló kukoricára. Ősszel nagy tömegben jelenhetnek meg az almásokban, ahol jelentős károkat okozhatnak. Chernel hasznos vonásaként említi, hogy bükk- és tölgyterméseket dugdos a földbe, ezáltal terjeszti e fafajokat

Képek

Videó a szajkóról:

Hang a szajkóról:





HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close