Süvöltő hangja

A süvöltő hangja rövid fütty vagy fuvolázó, mély, tapintatos, szinte befelé szívott, rendszerint melankolikus csengésű „phjü” vagy a végén kissé mélyülő „jüpp”. Európa egyes részein kifejezetten mélyülő „phü-jú”. Kapcsolattartó hangja, melyet néha felzavaráskor hallat, egy elfojtott, ismételt „bütt”.

A süvöltő hangja

A süvöltő éneke

A süvöltő éneke lágy lassan előadott, vontatott és bizonytalan, hívószerű, mély fekvésű fuvolázó és elhaló, nyikorgó és kaparó hangok keveréke, gyakran visszatérő, kéttagú „phü-jhü motívummal. Máskor a fuvolázó hangokat melankolikus, mélyülő „pjűuh” hanggá nyújtja el. Néha annyira elfojtottan szól, hogy csak egészen közelről lehet hallani.