Gyöngybagoly

Jegyei

A gyöngybagoly (Tyto alba) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a gyöngybagolyfélék (Tytonidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1985-ben „Az év madarává” választotta.

Testhossza 33-39 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 80-95 centiméter. A szív alakú arcfátyol a gyöngybagolyfélék családjának jellegzetes vonása. Közepes termetű, karcsú testű, hosszú szárnyú és lábú bagoly. Szív alakú arca világos, szeme sötét. Röpte emlékeztet az erdei fülesbagolyéra, lassú, csapongó és elegáns. Röptében hosszú nyakúnak, rövid farkúnak látszik, lábát szitálás közben gyakran lelógatja. Tollazata jellemzően nagyon világos (a hímeké általában különösen.), ami röptében tűnik fel. Hangja: A tojó pergő rikoltását többször ismétli, (a hím ritkán hallatja hangját). A riasztást egy éles rekedt visítást gyakran röptükben hallatják. A nászhang hosszú (kb. 2 mp-ig tartó) fújtató, gyakran ismételt rikoltás. A fiókák elnyújtott horkolásszerű hangon kérik az eleséget. Tollazata hamvasan lágy, finoman „gyöngyözött”, pettyezett.Pihenés közben mozdulatlanul ül, egy sötét sarokba húzódva. Kisebb, mint a macskabagoly, szárnya azonban hosszabb és keskenyebb. A hím és a tojó hasonló. A fiatal madár, mihelyt a pehelytollazatát elhullajtotta a felnőttekhez hasonló. Hasoldala a tollas csüddel együtt ezüstfehér. lábfeje szürkésbarna, csőre rózsaszín. Szemürege sötét rozsdabarna, szeme fekete. A Dél és Nyugat- Európában élő alfaj felnőttje felül meleg sárgásbarna alapon finoman pettyezett, alul tiszta ezüstös fehér. Fejteteje, tarkója, háta, farkcsíkja sárgásbarna, lágy szürke márványozással és sorokban álló fekete pettyekkel. A szárnyfedők hasonlóak, röptében homoksárgának tűnik, farktollai pedig sötétbarnán vonalkázottak. A Közép Európában élő alfaj hasoldala és szárnyalja homoksárga, egyebekben a fehér mellű alfajhoz hasonlít.

Elterjedése

Világszerte elterjedt faj. Európában csak Skandinávia nagy részéről hiányzik.

Hazánkban a dombvidéken és az Alföldön egyaránt előfordul.

Fészkelőhelye


A gyöngybagoly Magyarországon is, mint Közép-Európában mindenütt, szinte kizárólag ember létesítette épületekben, elsősorban öreg templomtornyokban tanyázik. Különösen a harangok feletti háborítatlan toronyrészt kedveli. Megtelepedésének előfeltétele, hogy a közelben jó táplálkozóterületeket találjon.

Szaporodása

A költés kezdete a fő táplálékát jelentő apró rágcsálók mennyiségi viszonyaitól függ. A költési idő általában április és augusztus közé esik. Bőséges táplálékkínálat esetén két eredményes költése is lehet évente.

A gyöngybagoly fészket nem épít, a tojó a gerendák között talált törmelékre általában kétnapos időközönként rakja le a tojásokat. Rendszeresen használt költőhelyén a fiatalok köpeteiből és a táplálékmaradványokból (múmiává aszott kisemlősök, verébszárnyak) idővel tényleges fészek alakul ki.

A tojások száma 1-12, rendszerint 4-7, a táplálékviszonyoktól függően. A tojó már az első tojás lerakása után kot-lani kezd. A fiókák 30-34 nap múlva kelnek ki. A kelési idő eltolódása miatt a fiókák között jelentős nagyságkülönbség van.

A táplálékot a fiókanevelési időszak elején Bécsy L. megfigyelései szerint a hím hordja, a tojó eteti a fókákat, kezdetben apró falatokkal. A fiatalok kéthónapos korukban már repülnek, de csak további egy hónap múlva lesznek teljesen önállóak.

Táplálkozása

Zsákmányolási körzete évenként és évszakonként változóan 500-1200 m sugarú körre tehető . A hazai bagolyfajok között a macskabagoly mellett a gyöngybagoly tápláléka a legváltozatosabb. Magyarországi köpetvizsgálatok szerint a Dunántúlon a legfontosabb zsákmányállatok a következők voltak: 5847 mezei pocok, 2260 erdei cickány, 1662 házi egér, 1526 különböző erdei egér. Az Alföldön: 8986 mezei pocok, 3178 házi egér, 1611 különböző erdei egér, a cickányok között, azok hazai elterjedésének megfelelően, a mezei cickány szerepelt a legnagyobb számban. Magyarországon az egyetlen terü-let, ahol a gyöngybagoly táplálékában nem a mezei pocok, hanem az erdei cickány volt túlsúlyban, a Dunántúl nyugati fele (a vizsgált köpetek jelentős része a Kis-Balaton területéről származott), ahol 3544 zsákmányállatnak 35,6%-a erdei cickány, 25,7%-a mezei pocok volt . A denevérek aránya a hazai köpetanyagban (34 855 zsákmányállat között) csupán 0,27% volt.

A gyöngybagoly táplálékában elsősorban az ország déli, délkeleti részén és a főváros környékén jelentős szerepe van a házi verébnek. A magyarországi köpetekből előkerült 5888 madárnak 93%-a házi veréb és 5%-a mezei veréb volt. A házi veréb aránya a madáranyagban a Dunántúlon 65,1%, az Alföldön 90,0% volt.

Elenyésző számban fogyaszt hüllőket és kétéltűeket (a békák közül a leggyakrabban az ásóbéka szerepelt a köpetekben).

A zsákmányállatok össztömege – 370 egyenként vizsgált köpet alapján – átlagosan 152,2 g/nap volt.

Képek


Videó a gyöngybagolyról:

Hang a gyöngybagolyról:


HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close