Dolmányos varjú - Európa madarai

Általános jellemzése

A dolmányos varjú vagy szürke varjú (Corvus cornix) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

A kormos varjú (Corvus corone) alfajának tekintették Corvus corone cornix néven, 2002-ben azonban önálló fajjá nyilvánították. A kormos varjú vikariáló faja, vagyis közös őstől származnak, de különböző földrajzi területeket vagy különböző jellegű élőhelyeket elfoglalva és azokhoz alkalmazkodva alakultak más-más fajokká. Ott, ahol a kormos varjú és a dolmányos varjú előfordulási területei érintkeznek, létrejöhetnek hibrid példányok is, azonban nem olyan gyakran, mint azt korábban gondolták. Manapság a szóban forgó varjúfajnak négy elfogadott alfaja van, de ezek közül az egyiket, a Corvus cornix capellanus-t, mely Irak és Irán területén él, egyes kutatók önálló fajnak tekintik, mivel megjelenésben igen különbözik az európai törzsalfajtól.

Eurázsia egyik jellegzetes és gyakori madara. Észak-, Kelet- és Délkelet-Európában, valamint Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, egészen Irán nyugati feléig széles körben elterjedt. A madár alapszíne hamuszürke, azonban a feje, torka, szárnyai, farktollai és a combján lévő tollak feketék. A csőre, a szemei és a lábai szintén fekete színűek. Mint minden varjúféle, a dolmányos varjú is opportunista, azaz mindenkori helyzethez alkalmazkodó, mindenevő; étlapján egyaránt található növényi és állati eredetű táplálék.

Jegyei

A dolmányos varjú hossza 44-52 centiméter, szárnyfesztávolsága 84-100 centiméter, testtömege 540-600 gramm. A hím egy kicsivel nagyobb a tojónál, de a színezet szempontjából teljesen egyformák. A háta és a testalja hamuszürke, míg feje, torka, szárnyai, farktollai és a combján levő tollak fényesen fekete színűek. Erős, vaskos csőre és a lábai feketék. A szivárványhártyája (iris) sötétbarna színű. Évente csak egyszer vedlik, ősszel, mint a legtöbb varjúfaj. Röpte lassú és erőteljes; szokatlanul egyenes vonalú. A fióka kikeléskor jóval sötétebb, feketébb, mint szülei. A nagyobb, fiatal madár viszont már világosabb és egyszínűbb, mint szülei; szemei kékes vagy szürkés árnyalatúak; a szája vörös színű.

A jellegzetes szürke-fekete színezetével a dolmányos varjút nemigen lehet összetéveszteni a kormos varjúval, vagy a nála kisebb csókával (Corvus monedula). Azonban a két rokon varjú károgása alig különböztethető meg

Elterjedése

A dolmányos varjú elterjedési területébe egész Európa beletartozik. Ázsiában Kelet-Szibériáig fordul elő. Európa nyugati, délnyugati területein és Nagy-Britan-niában a kormos varjú nevű alfaja él. Írországban, Skandináviában, valamint az Elbától és az Alpoktól keletre és délre a nálunk is honos alfaj, a dolmányos varjú él. A két alfaj elterjedési területe hazánk nyugati határvidékén találkozik.

Magyarországon a kormos varjú csak ritkán kerül elő. Győr-Sopron és Vas megye nyugati részén esetenként egy-két pár fészkelését, illetve kormos és dolmányos varjak párbaállását, hibridek megjelenését figyelték meg . Költési időben történt előfordulásáról elszórtan az ország más vidékeiről (Békés, Szabolcs-Szatmár, Pest megye) is vannak adatai].

A dolmányos varjú hazánkban mindenütt gyakori, bár az összefüggő erdős területeket nem kedveli, ezért ott kisebb számban költ.

Fészkelőhelye

A dolmányos varjú mezőgazdasági területek közelében, fasorokban, ligeterdőkben, ártéri erdőkben, erdőszéleken telepszik meg. Esetenként magánosan álló fákon is fészkel. Az elmúlt években a városi parkokban is költött . Fészkét általában a legkülönbözőbb fákon a koronaszint felső harmadában, nagy magasságban építi, de védett, kevésbé zavart területeken akár 3-4 m magasan is fészkelhet.

Szaporodása

A dolmányos varjúk február végén már megjelennek a költőhely környékén, tatarozzák, építik fészkeiket. A kotlás legtöbbször március közepén indul meg. A fészekalj pusztulása esetén újra költenek, emiatt gyakran még júniusban is találunk fészekben ülő fiókákat.

Terjedelmes fészkét a hím és a tojó száraz gallyakból közösen építi, majd a nedves földdel kitapasztott csészét fűszálakkal, mohával, fahánccsal, szőrrel, tollal és más puha anyaggal béleli. Ha költőhelyén nem zavarják, fészkét több éven keresztül is használja. Fészekalja 4-6 tojás, csak a tojó kotlik. A költés már az első tojások lerakása után megkezdődhet. A fiókák a 18-20. napon kelnek ki, és négy-öt hétig maradnak a fészekben. A kelés utáni első napokban a táplálékot kizárólag a hím hordja, a tojó a fiókákat melegíti. A későbbiek során mindkét szülő hoz élelmet, de csak a tojó etet.

A dolmányos varjú fiatalok a negyedik hét után már a fészek melletti ágakon várják a táplálékkal érkező szüleiket. Kirepülés után még 3-4 hétig együtt jár a család.

Táplálkozása

A dolmányos varjú túlnyomórészt állati táplálékot fogyaszt. Étrendjében első helyen a rovarok szerepelnek, melyeket a legelőkön, szántásokon szed össze. Nagy számban pusztítja a sáskákat, ormányosbogarakat, futóbogarakat, cserebogarakat, pajorokat, drótférgeket és a bagolylepkék hernyóit. Nyár végén, ősszel, különösen ha mezeipocok-gradáció van, sok apró rágcsálót zsákmányol. Tavaszi időszakban a napos nyúlfiakat és a tapasztalatlan madárfiókákat is elfogja.

A dolmányos varjú fészekrablása közismert. Madártojások fogyasztására specializálódott példányai módszeresen derítik fel és fosztják ki a talajon fészkelő madarak fészekalját. Pusztításukat a gyalogutakon, kazlak tetején és más táplálko-zóhelyeken összehordott, feltört tojások tucatjai jelzik. Táplálékszerzésben sok-oldalúságát igazolja az is, hogy kisebb halakat képes kiemelni a sekély, part menti vizekből. Sőt Futó E. és Schmidt E. megfigyelése szerint a Kis-Balatonban éjszakázni beszálló seregélycsapatból is elfognak egy-egy példányt. Nem elhanyagolható dög- és hulladékeltakarító tevékenysége sem.

A dolmányos varjú növényeket is fogyaszt, különösen gyümölcsök (fehér eper, cseresznye, meggy) és termesztett magvakat (kukorica, búza, árpa, napraforgó). A téli hónapokban főleg hulladékmagvakat eszik.