Csóka

Általános jellemzése

A csóka (Coloeus monedula) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Nevezik kéményseprő madárnak is. Az előfordulási területe Európa egész területe, Ázsia nyugati fele, valamint Észak-Afrika nyugati csücske.

Állományai nem költöző madarak, de az északi területeken élők télen mégis délebbre húzódnak. Manapság négy alfaja ismert, ezeket a fejükön és a tarkójukon levő eltérő árnyalatú tollazatról lehet megkülönböztetni. Legelőször Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le, illetve nevezte meg ezt a madárfajt. Linné a Corvus monedula tudományos nevet adta a madárnak. Az újabb DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy a csókának a legközelebbi rokona a kelet-ázsiai örvös csóka (Coloeus dauuricus); e két madár pedig az egykoron egységes Corvus madárnemnek az egyik korai elágazását képviselték. Korábbi elképzelések szerint – elképzelések melyek később tényekké váltak – e két csóka annyira különbözik a többi Corvus-fajtól, hogy nekik egy külön nemet, a Coloeust kéne megalkotni – újabban az alnemként használt taxont önálló nemi szintre emelték. Angol nyelvterületeken ezt a madarat jackdaw-nak nevezik; a jack = „kicsi”, míg a daw = „csóka” az óangol nyelvben.

A csóka szárny fesztávolsága 34-39 centiméter. A tollazata majdnem teljesen fekete, kivéve a tarkóját, mely szürke színű. A szivárványhártyája jellegzetes világos szürke. A csóka társas és zajos madár. Kis csapatain belül jól meghatározott és komplex ranglétra van. Természetes élőhelye a ritkás erdők és a tengerparti sziklák, azonban igen jól alkalmazkodott a farmokhoz és a városi élethez is. Opportunista mindenevő, mely minden alkalmat kihasznál táplálékának megszerzéséhez. Étlapját főleg növényi eredetű táplálék, valamint rovarok és egyéb gerinctelenek alkotják, azonban ha alkalma adódik, akkor a döghúst és az ember által hagyott hulladékot sem veti meg. Monogám párkapcsolatban él, azaz a párt alkotó madarak hűek maradnak egymáshoz, egészen egyikük pusztulásáig. A fészek egyszerű, csak néhány ágacskából áll; a fészket faodúba, sziklamélyedésbe vagy épületre rakja. A fészekaljban általában öt darab, barnán pettyezett, világoskék vagy kékeszöld színű tojás van. A tojásokat a tojó költi ki. A kis csókák körülbelül 4-5 hetesen válnak röpképessé. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján nem fenyegetett állatfajként szerepel, de élettere szűkül, hiszen Tunéziából és Máltáról is kipusztult.

Jegyei

A 34-39 centiméteres hosszával az eurázsiai csóka a második legkisebb madár a Corvus nemben, a legkisebb a közeli rokona, az örvös csóka 32 centiméteres testhosszúsággal. Tollazatának legnagyobb része fényesen fekete, lilás (a monedula és a spermologus alfajok esetében), illetve kékes árnyalatú (a cirtensis és a soemmerringii alfajok esetében) fejtetővel, azaz koronával, homlokkal és másodlagos tollakkal. A torok, az elsődleges tollak, valamint a farktollak zöldeskéken fényezettek. A pofájának oldala, a tarkója és a nyakának oldala, alfajtól függően a világos szürkétől az ezüstös szürkéig változik; a begyi és hasi részek palaszürkék. Lába és rövid, tömzsi csőre fekete színű. A csőr akkora, mint – csőr nélkül – a fejhossz 75%-a. A felső csőrkávának a 40%-át, míg az alsó csőrkávának a 25%-át keményebb, szőrzetszerű tollsörték borítják. A felnőtt madár szivárványhártyája (iris) szürkés vagy ezüstös fehér, míg a fiatalé világos kék színű. Egyévesen kezd ezüstössé válni, de azelőtt előbb barnásra vált. A két nem között nincsen nemi kétalakúság, azaz a két különböző nemű példány ugyanúgy néz ki. A kivételt a hímeknél a fejtetőn és a tarkón levő tollak képezik, melyek az idő haladtával, főleg a vedlés közeledtekor kopottá válnak. Előfordulási területének nyugati felén teljes vedlésen megy keresztül, június és szeptember között, míg ez a vedlés keleten egy hónappal később történik meg. Mindjárt vedlés után a fejtető lilás árnyalata élénkebbnek hat.

A fiatal csóka példány tollszínei kevésbé olyan élénkek, mint a felnőtt esetében; a világos és sötét testrészek között elmosódott a határ.A feje nem teljesen fekete, hanem csak barnás-feketés, halvány zöldes árnyalattal. E tollak töve barna színű. A tarkója és nyakának oldalai sötétszürkék, a begyi és hasi tájéka szürkés-feketés. A farktollai vékonyabbak és zöldes árnyalatúak.

Csak igen kismértékű a testméret különbség a különböző előfordulási területeken levő madarak között. Az alfajokat főleg a szürke tarkójuk tövét szegélyező fehér csíkról vagy annak hiányáról lehet megkülönböztetni. További megkülönböztető jelek a tarkó színe és a begynek az árnyalata. A közép-ázsiai állománynak hosszabb szárnyai, míg a nyugati állományoknak vaskosabb csőrük van. A testtoll árnyalata sötétebb az északi területeken, a hegységekben és a nedves vidékeken, míg egyéb helyeken világosabb. A különböző korú példányok között – főleg vedlés előtt -, nagyobb mértékű lehet a különbség, mint az ugyanolyan korú, de más élőhelyeken levő madarak között.

A csóka ügyesen repül, olykor röptében szorosan manőverezik, bukfencezik vagy éppen siklik. Jellegzetes verdeső-sikló repülése van, bár ez a vándorlások idején kevésbé vehető észre. A szélcsatornában végzett kísérletek azt mutatták, hogy másodpercenként 6-11 métert tud siklani és a sebességnövekedésével a szárnyfesztávolság csökken, azaz a csóka összébb húzza szárnyait. A talajon felmagasodó testtartása van. Rövid lábai miatt kénytelen gyorsabban járni. Táplálkozás közben fejét lefelé vagy vízszintesen tartja.

Az előfordulási területén aligha lehet valamivel összetéveszteni a csókát. A rövid csőre és a szürke tarkója jól megkülönbözteti a többi varjúfélétől. Távolról talán a vetési varjúval (Corvus frugilegus), míg röptében a galambbal (Columba livia) vagy a havasi csókával (Pyrrhocorax graculus) lehet összetéveszteni. A repülő csóka egyik fő megkülönböztető jele a többi varjúfélével szemben, a kis mérete; továbbá a gyorsabb és mélyebb szárnyverései és a kevésbé „ujjazott” – sok varjúfélénél az evezőtollak repülés közben ujjszerűen szétválnak – szárnyvégei. Más varjaktól eltérően a csókának rövidebb és testéhez képest vaskosabb nyaka van; csőre is rövidebb és amikor csapatban repül, a különböző példányok szorosabban állnak egymáshoz, mint más rokonfajok esetében. A hozzá hasonló havasi csókától és havasi varjútól (Pyrrhocorax pyrrhocorax) az egyformán szürke szárny alsó/belső fele, valamint a fekete csőre és lábai különböztetik meg, hiszen a két havasi faj csőre és lábai sárgák és vörösek. Az eurázsiai csóka méretben, testalkatban, viselkedésben és a hangkiadások szempontjából igen hasonlít az örvös csókára; egyébként kettejük egyes előfordulási területe fedi egymást. Ezeknek ellenére a két madarat nemigen lehet összetéveszteni, hiszen az örvös csóka tarka: a torkától a begyéig, valamint a vállai és a tarkója alatt krémfehér, széles sávozás látható; a feje, torka, szárnyai és farktollai fényesen feketék, míg a fültájéka világosabb szürke. Mindkét fajnak a fiatalja sötét tollazatú és szemszínű, tehát nagyjából csak ekkor téveszthetők össze. Fiatal korukban az örvös csóka az eurázsiai csókánál is sötétebb, valamint a tarkója nem válik ki annyira tollazatának többi részétől.

Elterjedése

A csóka Európában, Skandinávia északi részének kivételével, mindenütt költ. Ázsiában és Nyugat-Afrika északi részén is fészkel.

Hazánkban a sík és dombvidékeken általánosan elterjedt, de nagy számban sehol sem fordul elő. Az összefüggő, erdővel borított területeket kerüli.

Fészkelőhelye

A csóka hazai állománya nagyobb része urbanizált viszonyok között, templomtornyokban, padlásokon, kéményekben, épületfalak párkányain és üregeiben, parkok öreg fáinak odvaiban fészkel. Kisebbik hányada lakott területeken kívül, mezőgazdasági területek közelében, legtöbbször nagy magasságban, sziklafalak repedéseiben és párkányaiban, löszfalakban, természetes és a fekete harkály által vájt faodvakban, gémek és vetési varjak elhagyott fészkeiben telepszik meg. A Tisza árterén csonkolt botolófüzek üregeiben költ.

Szaporodása

A csóka évente egyszer költ. Esetenként már április közepén tojásain ül, de zömében csak május második felében válik teljessé fészekalja. Tojásainak pusztulása esetén pótköltése lehetséges.

Kisebb laza telepekben fészkel. Szívesen társul más csoportosan fészkelőkhöz, pl.: vetési varjakhoz, elvadult házigalambokhoz is.

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. Az alapot vékony gallyakból rakják, a fészekcsészét puha növényi anyagokkal, rongy- és papírdarabokkal, szőrrel, tollal bélelik.

Teljes fészekalja 4-5 tojás, de előfordulhat ennél kevesebb (pótköltés esetén 3) és több (6) is. A tojó már az első tojás lerakása után kotlani kezd, ezalatt a hím eteti. A kotlási idő 17-18 nap. Egy fészken belül szembetűnő a fiókák közötti korkülönbség. A legkésőbb kikelt fióka még csupasz és vak, amikor a legidősebbnek már megjelennek az evezőtollai. A korábban keltek a kisebbeket gyakran elnyomják, ezért még az aránylag védett helyeken fészkelő pároknál is sok fióka elpusztul.

A fiatalokat a szülők közösen etetik. Az eleséget a hím csóka hordja, a tojó adja oda a fiókáknak. A fiatal csókák 30-34 napos korukig fészeklakók. A kirepülteket néhány hétig még az öregek etetik és tanítgatják a táplálék megszerzésére.

Táplálkozása

A varjúfélék többi hazai fajához hasonlóan a csóka is a kultúrterületeken találja meg táplálékát. Elsősorban talajfelszínen élő rovarokat zsákmányol. Emellett apró csigákat, földigilisztákat, mezeipockot is fogyaszt. A termesztett növények magvai (búza, kukorica, napraforgó) is fontos szerepet töltenek be táplálékában. Alkalomadtán az érő gyümölcsöt (cseresznyét, meggyet, fehér epret, szőlőt) is dézsmálja. Városokban, parkokban élő példányai a rigók, a balkáni gerlék és a városi galambok fészkeinek kifosztására specializálódhatnak, ezáltal az urbanizált fajok egyik legfontosabb állományszabályozói lehetnek. A városi környezetben élő csókák fontos táplálékbázisa még a parkok, terek folyton újratermelődő hulladéka és a szállítás során az utakon elszóródott haszonmagvak tömege is.

Képek

Videó a csókáról:

Hang a csókáról:





HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close