Énekes rigó hangja

Az énekes rigó hívóhangja finom, éles „cipp” (nem olyan kemény csettintés, mint a vörösbegyé). Riasztása izgatott szidalmazásszerű „tic-ix-ix-ix-ix…” (élesebb és magasabb a feketerigóénál). Éneke hangos és „határozott”: elég változatos, éles, magas hangsorokból áll, kevés és rövid szünettel; fő jellemzője, hogy a legtöbb hangsort 2-4-szer ismétli, pl, „kükklivi, kükklivi, tixi tixi tixi tixi, pí-é, trrü-trrü-trrü tixiflix…”