Lappantyú

Jegyei

Az európai lappantyú (Caprimulgus europaeus) a madarak (Aves) osztályának a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 27 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 58-64 centiméter. Tollazata barnás-szürkés, ami jó álca pihenés közben. Szeme nagy, bagolyéhoz hasonló. A csőrkávák oldalán meredező serték javítják a rovarcsapdázás hatásfokát. A hímnél jellegzetesek a farok mindkét oldalán és a szárny végén látható fehér foltok.

Elterjedése

A lappantyú a magas észak, valamint Kelet– és Dél-Ázsia nagy részének kivételével Eurázsiában, továbbá Északnyugat-Afrikában honos.

Fészkelőhelye

A lappantyú tisztásokkal-kopárokkal, cserjés részletekkel váltakozó erdőkben, ligetekben, továbbá bokros erdőszéleken, fákkal-bokrokkal gyéren benőtt hegyoldalakon, erdei vágásterületeken fészkel. Esetenként lakott területeken, kertekben, parkokban, borókásokban is megtelepszik. Sík és hegyvidéken egyaránt költ. Az összefüggő, erősen záródott erdőket nem kedveli.

Szaporodása

Tojásait május vége és július eleje közötti időszakban rakja le, leggyakrabban június elején. Ha fészekalja megsemmisül, rendszerint pótolja és újra költ.

Fészket nem épít, hanem a puszta földre vagy száraz növényi törmelékre rakja tojásait.

A lappantyú fészekalja csaknem mindig 2 tojásból áll. A kotlás ideje 18 nap, és ugyanennyi idő alatt fejlődnek ki és tanulnak meg repülni a fiókák is. A párválasztás és a költés ideje alatt gyakran hallatja több percig is folyamatosan hangzó – a zöld varangyéhoz hasonló –, jellegzetes berregő hangját.

A szülők a kikelt, de repülni még nem tudó fiókáikat nem mindig ugyanazon a helyen nevelik, ahol a tojások voltak; a kikelés helyétől a fiókák kisebb-nagyobb távolságra elmásznak.

Táplálkozása

A lappantyú éjjeli madár, fiókáit is ekkor eteti. Alkonyattól a hajnali szürkületig vadászik rovarokból álló táplálékára, elsősorban a levegőben röpködő bogarakra, lepkékre. A táplálékában jelentős számban előforduló különböző ganéjtúró bogarakat sokszor a legelő háziállatok körül röpködve fogják össze. (A háziállatok körüli megjelenése, valamint éjjeli életmódja és feltűnően nagyra kitátható szájnyílása keltette azt a hiedelmet, hogy elszopja az állatok tejét; ezért hívják népiesen kecskefejőnek.)

Természetesen más rovarokat is fog. Chernel például a Kis-Kárpátokban, 1885 augusztusában megfigyelte, hogy az ott tartózkodó lappantyúk kizárólag a területen tömegesen rajzó szúnyogokat fogyasztották.

Képek


Videó a lappantyúról:

Hang a lappantyúról:






HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close