Nagy tarkaharkály

Jegyei

A nagy tarkaharkály másik nevén nagy fakopáncs kb. feketerigó nagyságú madár. Homloka világos, fejtetője fekete, ilyen színű a tojó tarkója is, míg a hímén nagy piros folt van. Szárnyán egy-egy nagy fehér foltot visel. Könnyű összetéveszteni a balkáni fakopánccsal, amellyel Délkelet-Európában közös élőhelyen fordul elő. Lényegesebb különbség: a nagy tarkaharkály fekete bajuszsávjából fekete csík nyúlik a tarkójára, ez a balkáni fakopáncsnál hiányzik. A nagy tarkaharkály táplálékkeresés közben csavarvonalban kúszik felfelé a törzsön. Rendszerint magasan tartózkodik. Ha megzavarják, a törzs másik felére húzódik, és a fejét időről időre kidugva les a közeledő felé. Nyáron magányosan mozog, télen néha a kóborló cinegecsapatokhoz csatlakozik.

Élőhelye

A nagy tarkaharkály élőhelye szálerdők, lombos és tűlevelű fákkal, nyárosok, parkok, gyümölcsösök, városi kertek.

Szaporodása

A nagy tarkaharkály a tél második felétől egészen májusig dobol a kiválasztott, megfelelő rezonanciát biztosító ágakon vagy ágcsonkokon. A tempójában gyorsuló és 2-3 mp-ként ismétlődő dobolás 12-18 ütést tartalmaz, és a tojó csalogatására, illetve a revírhatárok megjelölésére szolgál. Áprilisban éri el a csúcspontját. A kertes  elővárosokban élő példányok közül néhányan rájöttek a „fémzene” előnyeire, és nagyszerűen dobolnak az esővízcsatornákon vagy más fémtesteken. Dobolás közben a fakopáncs rézsút vagdos a csőrével, míg táplálékkeresés közben oldalirányú vágásokkal forgácsolja a fát, hogy a rovarokat vagy a lárvákat kiszedhesse.

A nagy tarkaharkály párok többnyire évente új odút készítenek. Hetekig dolgoznak a korhadó fatörzsben, az ilyen fákat sokkal biztosabban felismerik, mint az erdészek. Az odú földtől számított magassága változó, általában 2-5 méter, a kör alakú bejárónyílás átmérője 45-55 mm. 

A költés április végén indul, a többnyire 6 fehér tojásból 12-13 napi kotlás után kelnek ki a fiókák.  A partnerek a kotlás idején néhány óránként váltják egymást. Ha kizavarjuk az odúból a nagy fakopáncs némán repül el, és csak 30-40 méternyire kezd hosszasan kiáltozni.

A már nagyobbacska fiókák akkora lármát csapnak az odúban, hogy kora reggeltől késő estig akár száz méterről is hallhatjuk őket. Táplálékkeresés közben a szülők legfeljebb néhány száz méternyire távolodnak el, és fáradhatatlanul hordják a csőrükben az eleséget. Kizárólag rovarokkal etetnek. Ha középen megkopogtatjuk a fatörzset, a fiatalok egymást követve repülnek ki a nyíláson, a közeli fák tövére szállnak, majd gyorsan felkúsznak a koronába. A kirepülés után is odúban töltik az éjszakát, hacsak ott valamely seregély vagy cinegeféle, nyaktekercs vagy nagy pele nem előzi meg őket.

Tápláléka

A nagy tarkaharkály jellemzően kúszó és kopácsoló harkály a fakopáncsok közül. A szúfélék után kutatva egész törzseket kérgez le, a rovarlárvákat féregszerű, a hegyén szarunemű és kis horgocskákkal ellátott nyelvével húzza ki a járatából, de kivési a mesterséges fészekodút is, hogy madárfiókákat rabolhasson. Télen főként fenyőmagon él. Az ágról is leszakított tobozt valamelyik fatörzs repedésébe szorítja, és ezt németben harkálykovácsműhelynek (Spechtschmiede) nevezett helyet a saját céljainak megfelelően át is alakítja. A tobozt beszorítja a nyílásba, lefejti róla a pikkelyeket, és kiszedegeti a magokat.

Képek

Videó a nagy tarkaharkályról

Hang a nagy tarkaharkályról