A rozsdafarkú költése

A rozsdafarkú költése

Hogyan és hányszor költ a házi rozsdafarkú és a kerti rozsdafarkú? Ebben cikkben bemutatom ennek a két énekesmadárnak a költését.

A házi rozsdafarkú költése

A házi rozsdafarkú évente rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ. Előfordul, hogy háromszor nevel fiókákat.

A fészkelőhelyen többnyire a hím jelenik meg először. A fészket a tojó építi sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges odúba.

A viszonylag nagy fészek növényi részekből készül, a csészét tollakkal és szőrszálakkal béleli. (Egy részletesebben megvizsgált áprilisi fészek 3-4 cm-es szőlővenyige-darabkákból és annak háncsából, fehér libatop szárrészeiből, kukoricabajuszból, mohából, levelekből, damil-. és lószőrszálakból, tollakból-állt. Bali J. Veszprémben egy villanyórán talált fészek anyagaként szőlővenyige háncsot, falevelet és fűszálakat említ.) A Schmidt E. által – fészeképítés közben – megfigyelt tojók 20-40 m sugarú körből hordták az anyagot, elsősorban a hajnali és reggeli órákban.

A  házi rozsdafarkú tojásainak száma rendszerint 5, a második költéskor gyakran 4. Gresó csongrádi megfigyelései szerint a tojó április 25-30. között rakta le 5 tojását, a kotlás május 1-17. között, a kirepülés június 1-én történt. Június 17-től a tojó a régi fészekre ráépített, újabb 5 tojásán június 26. és július 9. között kotlott. A fiókák július 23-án repültek ki.

Sóvágó Hajdúböszörményben figyelt egy párt. A fészek gyökerekből, belül tyúktollakból állt, a tojó április 14-15-én építette. A kirepülések időpontjai: 1980. május 27; július 11; augusztus 14. (4, 3, illetve 2 fióka).

A házi rozsdafarkú fiókákat mindkét szülő eteti, a fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de zavarás esetén ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban a fiatalok csak nagyon gyengén vagy egyáltalán nem repülnek, sziklák között, bokrok sűrűjében rejtőznek.

A kerti rozsdafarkú költése

A kerti rozsdafarkú évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ.

A költőhelyen a hím bukkan fel először, az énekére odaérkező tojónak ő mutatja meg a fészkelésre kiválasztott odút, odúkat. A hím a bejárónyíláshoz repül és vagy vörös farktollait tárja szét, vagy bebújik az odúba, megfordul és hófehér homloktollaival csalogatja párját. A fészek faodúban, kikorhadt üregben, kerti épület tetőszerkezetében, a Tisza mentén a védőgáton levő rőzsekazlak oldalában, mesterséges odúban készül. A tojó építi, a hím ez alatt a revír területén énekel. Az építőanyagot, mohát, száraz növényi szálakat, finom gyökérdarabkákat Schmidt E. megfigyelései szerint, többnyire 30 m sugarú körön belülről hordja. A csészébe több-kevesebb pihetollat is beépít.

A kerti rozsdafarkú tojásainak száma 5-7. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki. A tojó időnként rövid időre leszáll a fészekről táplálkozni.

A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A tojó általában gyakrabban hord táplálékot. A fiatalok 14-15 napos korukban hagyják el az odút. Sasérben az első napokban főleg a sűrű szeder-aljnövényzetben bujkáltak, s csak amikor már jobban repültek, akkor szálltak az alsó fűzágakra. A Budaörs közelében levő szőlőben kirepült fiatalok az első napokban a sűrű szegélybokrosban tartózkodtak.

A kerti rozsdafarkú alkalmi kakukkgazda. A hímnél néha előfordul a bigámia, ezt magyar adat is alátámasztja