Kerti rozsdafarkú

Jegyei

A kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Testhossza 14 centiméter, a szárny fesztávolsága 20-24 centiméter, farkhossza 11-19 centiméter. Az öreg hím homloka, fejoldala és torka fekete, míg többi felsőrészei hamuszürkék; melle, oldalai és farka, a két középső barna farktoll kivételével, élénk rozsdavörösek; fejének a homlok fölötti előrésze, valamint a test alsó részének közepe fehér. A hím és a tojó külseje eltérő.

Elterjedése

A kerti rozsdafarkú Európában általános elterjedésű. Ázsiában a Bajkál-tó vonaláig fészkel. Északnyugat-Afrikában is költ.

Fészkelőhelye

A kerti rozsdafarkú hazánk erdővel borított részein, parkokban, folyóárterek öreg füzeseiben, gyümölcsfákkal, hétvégi házakkal, présházakkal tarkított szőlősökben költ. Megtelepszik városi kertekben is.

Szaporodása

A kerti rozsdafarkú évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ.

A költőhelyen a hím bukkan fel először, az énekére odaérkező tojónak ő mutatja meg a fészkelésre kiválasztott odút, odúkat. A hím a bejárónyíláshoz repül és vagy vörös farktollait tárja szét, vagy bebújik az odúba, megfordul és hófehér homloktollaival csalogatja párját. A fészek faodúban, kikorhadt üregben, kerti épület tetőszerkezetében, a Tisza mentén a védőgáton levő rőzsekazlak oldalában, mesterséges odúban készül. A tojó építi, a hím ez alatt a revír területén énekel. Az építőanyagot, mohát, száraz növényi szálakat, finom gyökérdarabkákat Schmidt E. megfigyelései szerint, többnyire 30 m sugarú körön belülről hordja. A csészébe több-kevesebb pihetollat is beépít.

A kerti rozsdafarkú tojásainak száma 5-7. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki. A tojó időnként rövid időre leszáll a fészekről táplálkozni.

A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A tojó általában gyakrabban hord táplálékot. A fiatalok 14-15 napos korukban hagyják el az odút. Sasérben az első napokban főleg a sűrű szeder-aljnövényzetben bujkáltak, s csak amikor már jobban repültek, akkor szálltak az alsó fűzágakra. A Budaörs közelében levő szőlőben kirepült fiatalok az első napokban a sűrű szegélybokrosban tartózkodtak.

A kerti rozsdafarkú alkalmi kakukkgazda. A hímnél néha előfordul a bigámia, ezt magyar adat is alátámasztja

Táplálkozása

Csiki 21 megvizsgált gyomorban 21 bogár-, 5 hártyásszárnyú, 1 lepke-, 1 szitakötő-, 2 légy-, 3 egyenesszárnyú-, és 1 százlábúfajt talált. Rékási J. 2 gyomorban 4 hamvas vincellérbogarat, 2 rozsszipolyt, 2 gyepi hangyát, 2 csipkéző-bogarat talált. A Sasérben 1965 júniusában megfigyelt kerti rozsdafarkú párok főként apró hernyókkal etettek, amelyeket az aljnövényzet leveleiről zsákmányoltak. Egyébként részben a talajon, részben öreg fatörzseken vagy a levegőben fogtak rovarokat. Sasérben a nyár végi kaszálások után – főként fiatal példányok – gyakran a fűben vadásztak, a fák között az ott átvezető elhagyott szekérutat kedvelték. Ősszel a fekete bodza bogyóját is csipegetik.

Vonulása

A tavaszi vonulás áprilisra esik, de nem ritka a márciusi előfordulás sem. A költőhelyeken kívül az első  kerti rozsdafarkú példányok augusztusban jelennek meg. Az őszi vonulás szeptembertől október derekáig tart. A hazai állomány feltehetőleg a trópusi Afrikában telel.

Egy Budakeszin szeptemberben jelölt  kerti rozsdafarkú példány a következő év májusában a Szovjetunióban került meg. Egy májusban, Budapesten gyűrűzött madár pedig a következő év márciusában Tuniszban. Tuniszban áprilisban jelölt kerti rozsdafarkút ugyanaz év júliusában Révfülöp közelében ellenőriztek.

Képek

[nggallery id = 166]

Videó a kerti rozsdafarkúról:

Hang a kerti rozsdafarkúról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!