Meggyvágó madár

Jegyei

A meggyvágó madár körülbelül seregély nagyságú madár. Hatalmas csőre és rövid farka van.  Röpte gyors és könnyű, a talajon egyenes tartással, megfontoltan, lassan ugrálva vagy lépegetve jár. Főként a fák koronájában tanyázik, de leszáll a földre is, hogy lehullott gyümölcsöt, magot keresgéljen.

Élőhelye

A meggyvágó madár élőhelye korosabb állományú lombos és elegyes erdők, gyümölcsösök, parkok, télen az etető gyakran megcsodált vendége.

Szaporodása

A meggyvágó hímek már februárban énekelni kezdenek, az első fészkeket azonban csak április végén építik, többnyire lomblevelű fákon, 2-9 méter magasan. A párzás előtt a hím körülugrálja a tojót, közben színes tollait mutogatja. Áprilisban mindkét ivar csőre acélszürkére változik, és csak a költési idő után lesz ismét világosbarna. Az apró ágacskákból és kevés zuzmóból  készült csinos fészket a tojó építi. A jól elrejtett fészek viszonylag lapos, csészéje szőrszálakkal bélelt. Más madarakhoz hasonlóan a meggyvágótojó hasoldalán is csupasz folt képződik a kotlás idejére, a madár ezzel a kotlófolttal melengeti közvetlenül a tojásokat. A csupasz folton július végén jelennek meg újra a tollak. Ha egy madárfajnál a hímnek is van kotlófoltja , joggal feltételezhetjük , hogy mindkét ivar kotlik. Ha viszont a hímnek nincs kotlófoltja, az sem számít igazi kotlásnak, hogy alkalmanként ő is ráül a tojásokra, mint például a karvaly.

A meggyvágó tojó kitartóan ül a fészken, a hím eteti közben. Fiókáikat a szülők a begyükből táplálják rovarokkal és félig érett magokkal. A fiatal meggyvágók a legszebb fészeklakó fiókák közé tartoznak, hosszú fehér pihéik vannak, amikor pedig etetéskor tátognak, jól látszik pompás kékesvörös torkuk és sárga csőrtövük. Ha már fiókák vannak a fészekben, az öreg madarak minden közeledőt izgatottan körülrepkednek.

A költési idő május, pótköltésnél június is. A fiókák 11-14 nap alatt kelnek ki, a déli órákban néha a hím is ül a tojásokon. Mindkét szülő etet, a fiatalok 11-14 napig maradnak a fészekben. Júniusban a legtöbb fióka kirepül, de az öreg madarak még soká etetik őket.  A családok augusztusig együtt maradnak és az erdőben vagy gyümölcsösökben kóborolnak.

A fiatalok az augusztusi vedlés után öltik fel öregkori ruhájukat. Ősszel több család is egyesülhet nagyobb csapattá. Az északon élő meggyvágók szeptemberben elvonulnak, a telet Dél-Európában töltik, és csak áprilisban térnek vissza a költőhelyekre. A közép-európaiak kóborlók, de a kemény tél elől ők is Európa déli felére húzódnak.

Tápláléka

A meggyvágó madár magevő madár, főleg a gyümölcsmagokat kedveli. Ha egy meggyvágó család megszállja a cseresznyefát, sok bosszúságot okozhatnak. Csőrükkel szétmorzsolják a gyümölcsöt, a levét szertefröcskölik, hogy a kemény maghoz jussanak. Nyelvükkel addig forgatják a csőrükben, míg  leggyengébb varratrész kerül felülre. Ekkor megroppantják, nyelvükkel kiemelik a belsejét, a csonthéjdarabokat pedig egy fejmozdulattal oldalra hajítják. A meggyvágók szívesen fogyasztják a bükkmakkocskákat és a napraforgót, rájárnak a boróka termésére, de kevés rovart is esznek. Könnyedén megroppantják a kemény kitinpáncélú bogarakat is.

Ha megfogják, a meggyvágó keményen védekezik, erős csőrével 45 kg-os nyomást tud kifejteni, és könnyen csontig sebezheti az ember ujját.

A meggyvágóról fotókat, videót, hangot is találsz a honlapon.