Kis poszáta

Jegyei

A kis poszáta (Sylvia curruca) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 12-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-21 centiméter, testtömege 10-14 gramm. A fej oldalai és fülfedői sötétek, olyan mintha álarcot viselne.

Elterjedése

A kis poszáta Európában általános elterjedésű, csak a Pireneusi- és az Appennini-félszigeten, valamint a legészakibb területeken nem költ. Ázsiában Kelet-Szibériáig és Észak-Kínáig terjed a fészkelőterülete.

Hazánkban a domb- és sík vidéken mindenütt megtaláljuk. A középhegységi zárt erdőkben nem fészkel, de költ a szegélyeken és a szélesebb völgyek alkalmas élőhelyein.

Fészkelőhelyei

A kis poszáta legfontosabb élőhelyei a folyóárterek, erdők közelében levő bokrosok, öreg temetők, parkok, kertek. A Tisza ártéri erdeiben megfigyelt párok előszeretettel tartózkodtak a részben növényzettel benőtt rőzse-rakások közelében. A városi és falusi kertekben különösen az élősövényeket kedveli.

Szaporodása

A kis poszáta évente általában csak egyszer költ, rendszerint májusban, de az elpusztult fészekaljakat pótolja.

Elsőként a hímek érkeznek. Nemcsak a későbbi revírekben, hanem vonulás közben is énekelnek. Halastavakat kísérő fűzfákon, árokparti bok-rosokban gyakran figyelhetünk meg vonuló példányokat, és hallhatjuk a hímek énekét. A későbbi revírekben a hímek, a többi poszátafajhoz hasonlóan, énekükkel igyekeznek egy tojót magukhoz csalogatni.

A fészek építését a hím kezdi meg, néha több kezdeményt is készít, a befejezésben már a tojó is közreműködik.

A fészek anyaga száraz fűszálakból, egyéb növényi részekből és finom gyökerekből áll. Meglehetősen laza szerkezetű, néha átlátszó. A peremrészbe gyakran pókhálót és növényi pihéket is beleépítenek.

A kis poszáta fészkének elhelyezése változó. Az ártéri erdőkben rendszerint egészen alacsonyan, gyakran közvetlenül a föld felett, szederindák között épül, kertekben vagy bokrosokban többnyire 60-100 cm magasan. Schmidt E. Budapesten a Törökőr utcában (Zugló) kerítés mellett álló sűrű bokor ágain 85 cm magasan találta készülő fészkét (a fészekalj a bokrok nyesése miatt tönkrement).

A tojások száma legtöbbször 5. (Néhány hazai fészekalj adatai: hármas 2, négyes 3, ötös 17 alkalommal fordult elő.) A kotlási idő 11-13 nap, a tojó az utolsó tojás lerakása után kezdi ülni azokat. A fiókák 11-13 nap múlva kelnek ki, és ugyanennyi idő múlva hagyják el a fészket. Az első napokban a közeli sűrűben rejtőzködnek, később az öregek távolabbra vezetik őket.

Táplálkozása

A kis poszáta fő táplálékát a rovarok, a levéltetvek és a pókok képezik. Csiki 20 gyomorból 27 bogár-, 5 hártyásszárnyú-, 2 légy- és 3 poloskafajt mutatott ki. Táplálkozás közben mindig az ágak között marad, a földre nem száll le.

Augusztustól rendszeresen felkeresi a bodzásokat, a Budakeszi-ároknál és Adonyban a halastavak közelében Schmidt E. gyakran megfigyelte, amint a bodzabokrok között álló szilvafák termését is csipegette. (Őszi vonulás idején fogott és kísérletképpen több napon át kalitkában tartott példányok, amelyek táplálékul csak fekete bodzát kaptak, semmit sem veszítettek a tömegükből.)

Képek

[nggallery id = 177]

Videó a kis poszátáról:

Hang a kis poszátáról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!