Mezei poszáta - Európa madarai

Jegyei

A mezei poszáta (Curruca communis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-23 centiméter, testtömege 13-18 gramm. Felül világos szürkésbarna, teste alsó része és torka fehéres. A hím feje teteje szürke, a tojóé barnás.

Elterjedése

A mezei poszáta Európában általános elterjedésű, csak a legészakibb területeken nem költ. Ázsiában kelet felé egészen a Bajkálig, délen Turkesztánig terjed fészkelőterülete. Költ Észak-Afrika tengerparti részén is.

Magyarországon domb- és sík vidéken egyaránt megtaláljuk. A zárt erdőket kerüli, de a középhegységi völgyekbe helyenként felhúzódik.

Fészkelőhelye

A mezei poszáta élőhelyigénye a karvalyposzátáéhoz hasonló, de sokkal kisebb terjedelmű bokrossal is megelégszik. Jellemző tartózkodóhelyei az árokparti bokrosok, a galagonyával, vadrózsával borított, déli kitettségű domboldalak, a mezsgyék bokorsávjai, az öreg temetők, a kőbányák benőtt meddőhányói, a szőlőhegyeken levő gazos, bokros területek. A nyílt élőhelyeket kedveli, így például a folyókat kísérő ligeterdőknek mindig a szélén, a bokros, iszalagos, gazos részeken, vagy a védőgát túlsó oldalán húzódó bokorfoltokban telepszik meg. Nem idegenkedik az ember közelségétől sem, kedvező élőhely esetén belterületen is fészkel.

Szaporodása

A mezeti poszáta évente kétszer, májusban és júniusban költ.

A hímek érkeznek először, revírt foglalnak, és énekelve igyekeznek párt szerezni. Éneklés közben gyakori a nászrepülésük. A hím a revír területén több fészek építésébe is belekezd, ezek közül a tojó választja ki a véglegeset, amelyet közösen fejeznek be.

A fészek mindig alacsonyan, folyondár között, a sűrű gazosban, gyakran csalán vagy szederindák között épül. Anyaga száraz fűszálakból és más növényi részekből (finom gyökerek-ből) áll. A csészét szőrszálakkal is bélelik. A fészek peremébe néha pókhálót vagy gyapjúszálakat építenek. A fészekanyagot 10-15 m távolságról hordják.

A mezei poszáta tojásainak száma rendszerint 5 (14 fészekalj közül két 4-es, tíz 5-ös és két 6-os volt). A kotlás – amelyben mindkét szülő részt vesz – az utolsó tojás lerakása után kezdődik. A fiókák 11-13 nap múlva kelnek ki. Kezdetben főként a tojó melengeti őket. A hím és a tojó is etet. A fiókák 10-12 napos korukban hagyják el a fészket. Eleinte a közeli sűrűben bujkálnak, ahol a szülők tovább etetik őket.

Táplálkozása

A mezei poszáta fő táplálékai a rovarok és a pókok. Ezek után a magas gaz és fű között is kutat. Csiki 16 gyomorból 30 bogár-, 3 hártyásszárnyú-, 1 légy- és 2 poloskafajt mutatott ki . A termesztett növények között levő kes-keny mezsgyékben fészkelő párok a szomszédos kukorica-, galagonya-, illetve kenderföldekre járnak táplálékért. Augusztustól rendszeresen fogyasztják a fekete bodza bogyóját.