Süvöltő - Európa madarai

Jegyei

A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25 centiméter, testtömege 25 gramm. A hímnek az alsórésze élénk rózsaszínű, fartöve fehér, feje fekete és hátszíne kékesszürke, a tojó hasonlít a hímhez, de sokkal egyszerűbb színezetű. Csőrük rövid és lekerekített, éles élű, alkalmas a magvak és rügyek fogyasztásához.

Elterjedése

A süvöltő Eurázsia fenyőöveit és az ezekkel határos vegyes (lomb- és fenyő-) erdőket lakja.

Hazánkban bizonyítottan fészkel Sopron és Kőszeg környékén, az Őrségben, a Medves-hegységben és a Bükkben. Feltételezhetően költ még a Mátra és a Zempléni-hegység luc-, illetve tű- és lomblevelű elegyes erdeiben is. A fenyőtelepítések hatásaként időszakos megtelepedés várható középhegységeinkben és az ország nyugati részén másutt is.

Fészkelőhelye

A süvöltő tisztásokkal szabdalt lucosokat, dús aljnövényzetű elegyes (lomb- és fenyő-) erdőket, erdőközeli magános luc- vagy jegenyefenyőket, életfa és hamisciprus fasorokat, buxusokban gazdag parkokat, kerteket, arborétumokat, temetőket választja fészkelőhelyül.

Szaporodása

A süvöltő általában évente kétszer költ. Az első költésre májusban, a másodikra június-júliusban kerül sor.

Fészekrakásra a fenyők, ciprusok, tiszafák vagy más örökzöldek olyan részeit választja ki, ahol a megépített fészket szinte minden oldalról – kiváltképp fölülről – takarják, védik a hajtások. Fiatalabb fáknál ez lehet a törzs mellett, de a fészek az esetek többségében egy kihajló ág középső részén található, többnyire 2-3 m magasan. (Ha ebben a szintben nincs megfelelő sűrűségű hely, néha akár 15-20 m magasan is lehet a fészek.)

A tojó egyedül épít. A fészek alapja vékony, száraz ágacskákból, kevés mohából és zuzmóból áll, a csészéje pedig lágyszárú növények gyökereiből épül, néha laza szőrbéléssel. A fészek külső átmérője 11-16 cm, a csészeát-mérő 7-7,5 cm, mélysége 3,5-4 cm, a fészek magassága 5-7 cm.

A süvöltő 5-6 tojását naponta rakja le. Csak a tojó kotlik, a hím közben táplálja. Az etetés előtt a tojó leszáll a fészkéről, és jellegzetes mozdulatokkal kéri az eleséget, amelyet a hím a tátott csőrébe dug. Az etetés után mindketten elrepülnek, de néhány perc múlva a hím visszakíséri párját a fészekre. A fiókák 12-14 nap múlva kelnek ki, mindkét szülő táplálja őket. Egynapos korukban Bechtold szerint 33 alkalommal, átlag 27 percenként etették a fiókákat. A fiókák 14-16 napos korukban repülnek ki, és pár hétig a szüleikkel maradnak.

Táplálkozása

A süvöltő gyommagvakat (szőrös disznóparéj, muhar, libatop, laboda), kisebb magvú fák termését, elsősorban a hegyi juhar magját és a fagyai bogyóit, valamint kocsánytalan tölgy, korai és hegyi juhar, mogyoró, hársak, gyertyán, éger, nyír, cseresznye, vörösfenyő rügyeit, éger, nyír, kőris, luc és erdeifenyő kipergett magvait fogyasztja. A soproni Lövérekben és Brennbergbányán rendszeres vendége a napraforgómaggal terített etetőknek. Pátkai megfigyelte, amint 400-500 példány a budakeszi erdőben, a tölgyek lehullott levelein levő gubacsokat (selymes gombgubacs) morzsolta szét és evett, valószínűleg a gubacsokban található gubacsdarázslárvák miatt.