Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) - Európa madarai

Jegyei

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakúszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj.

Testhossz 12 centiméter, szárnyfesztávolság 17-21 centiméter, testtömeg 8-11 gramm. Vékony, lefelé hajló csőre van. Homloka halványan pöttyözött, oldalai barnásak, alsóteste piszkosfehér. Jellegzetes éneke van. Karmai rokonához a hegyi fakúszhoz képest rövidebbek.

Elterjedése

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában, valamint a Kaukázus nyugati részén fészkel.

Hazánkban ez a gyakoribb a két fakuszfaj közül. Elsősorban középhegységeinkben elterjedt, de megtaláljuk fészkét a Tiszántúl keleti részén, a Duna-Tisza közének nagyobb tölgyeseiben és a Dunántúlon, Zala megyét, valamint Baranya és Fejér megye egyes területeit kivéve mindenhol.

Fészkelőhelye

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) a lombos fák övének lakója, a hegyvidéki tölgyeseket kedveli. Európa nyugati és déli területein felhatol a fenyőövbe is, ahol a hosszúkarmú fakuszt helyettesíti. Bükkösben és zárt lucosban csak ritkán fordul elő. Költ még fűz-nyár ligetekben, ártéri erdőkben és néha közvetlenül emberi település közelében (pl. 1982-ben Szentendrén).

Szaporodása

Az első költés április közepén kezdődik. Júniusban másodszor is költhet.

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) kiterjedt revírt tart. Fészkét farepedésekbe, kéreg alá, ritkán odúba építi. A gallyakból, gyökérdarabokból álló fészket belülről mohával, kevés szőrrel és sok tollal béleli. A fészek általában a talajtól 1,5-2,0 m-nél kevesebbre, sokszor csak 30-40 cm magasan helyezkedik el.

A 6-7 tojásból álló fészekaljon 15-16 napig kotlik a tojó. A fiókák 16 napos korukban repülnek ki.

Táplálkozása

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) szinte kizárólag a fák törzsén keresi táplálékát. A másik fakuszfajunkhoz képest hosszabb a csőre és rövidebbek a karmai, ami a rücskösebb kérgű fákhoz (pl. tölgyekhez) való alkalmazkodás eredménye. A fatörzseken mindig alulról fölfelé halad egyenes, cikcakk vagy csavarvonalban, és vékony, hajlított csőrével a repedésekben, kéreghajlatokban megbúvó állatokat szedegeti össze. Elvétve megfigyelhetünk földön táplálkozó egyedeket is. Török J. egy cseres-tölgyesben fiókanevelés idején végzett vizsgálatokat. Megállapította, hogy zsákmányállatainak legnagyobb részét kaszáspókok, főpókok, kétszárnyúak, levéltetvek és hernyók teszik ki. Szijj 26 gyomortartalmat vizsgált és főleg bogarakat, kisebb mennyiségben pedig pókokat és hangyákat talált bennük.

Vonulása

A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) kóborló madár. Télen cinegékkel, csuszkákkal, királykákkal (sárgafejű királyka és tüzesfejű királyka) és harkályokkal közös csapatokban táplálkozik, és ilyenkor olyan területeken (még városi parkokban) is előfordul, ahol nem költ.