Énekes nádiposzáta - Európa madarai

Jegyei

Az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjához tartozó faj.

Testhossza 13-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-21 centiméter, testtömege 10-15 gramm. A költési időszakban felül olajbarna, alul fehéres.

Elterjedése

Az énekes nádiposzáta Európában észak felé a Brit-szigetek és Skandinávia déli részéig, dél felé a Meditterráneum északi határáig fészkel. A Pireneusi-, az Appennini- és a Balkán-félszigeten már nem költ. Keleten a Kaszpi-tengerig él.

Hazánkban a számára alkalmas élőhelyeken általánosan elterjedt, gyakori költő faj.

Fészkelőhelye

Az énekes nádiposzáta mocsarak, lápok külső, szárazabb szegélyében fészkel, ahol a nád már kevés, vagy hiányzik. Bokros, fás mocsár- és lápréteken, árokpartok, alföldi és hegyvidéki patakok menti magaskórós társulásokban, sőt mezőgazdasági kultúrákban, gabona-, silókukorica-táblák szegélyében is költ

Szaporodása

Az énekes nádiposzáta évente csak egyszer költ. Fészekalja június elején teljes, de nem ritka a hónap végén kotló pár sem. Fészkelése július második feléig tart.

A tojó fészkét elsősorban a nedvességkedvelő, sűrűn növő kétszikűekre építi. Leggyakrabban sédkenderen, aranyvesszőn, csalánon, csikorkán, fekete ürömön, gyalogbodzán fészkel. A növényi tartószálak között csak ritkán szerepel nád. A viszonylag lazán összedolgozott fészek 30-60 cm magasan, 2-4 növényszárra épül száraz fűszálakból, gyökérdarabkákból. Sekélyebb öblű, mint a rokon fajoké.

A fészekalj általában 5 tojásból áll, ritkábban 4 vagy 6 is lehet. Mindkét szülő kotlik. A fiókák 12-13 napi kotlás után kelnek ki. 12-14 napig maradnak a fészekben, majd néhány napig annak közelében, a sűrű növényzetben rejtőzködnek. Ez idő alatt is még mindkét szülő eteti őket.

Az énekes nádiposzáta revírtartó faj. A kakukk egyik gyakori gazdamadara. Egyes helyeken a fészkek 50-60%-ában lehet kakukk, különösen fás, bokros részeken, ahol a kakukktojó megfelelő kilátóhelyekről figyelheti a nádiposzáták mozgását.

Táplálkozása

Az 1981-ben Dunaszentgyörgy közelében csatorna mentén fészkelő, és így vízközelben is táplálkozó énekes nádiposzáta példányok sáskákon és egyéb, szárazabb helyeken élő fajokon kívül vízicsigákat, búvárpókokat, vízparton élő legyeket zsákmányoltak. Az 1982-ben végzett vizsgálat azt mutatja, hogy egy Budapest környéki nádas menti magaskórós társulásban fészkelők vízhez többnyire már kevéssé kötődő, nedvességkedvelő állatokat fogyasztottak. Ezeket elsősorban a gyepszintben, ritkábban a talajon és a fákon fogták el. Az itt fészkelő példányok szöcskéket, kabócákat, lószúnyogok nagy testű nőstényeit, a levelek fonákján pihenő árvaszúnyogokat, skorpiólegyeket, zen-gőlegyeket, bögölyöket, ászkákat, pókokat zsákmányoltak. Az elfogott állatok átlagosan nagyobbak voltak, mint a többi kis testű nádiposzátafaj zsákmányállatai. Az 1981-ben gyűjtött táp-lálékállatok méretének középértéke 6-7 mm (a legkisebb 2, a legnagyobb állat 20 mm volt), az 1982-ben gyűjtöttek átlagos hossza 8 mm (a legkisebb 2, a leghosszabb 19 mm) volt.

Az énekes nádiposzáta vonulása

Az énekes nádiposzáta fészkelőterületére viszonylag későn, április végén, május elején érkezik. A hazai fészkelő populáció döntő többsége augusztus folyamán elvonul, de a tőlünk északabbra fészkelő, délre tartó példányokkal szeptember végéig találkozhatunk.

A telet Afrika egyenlítőtől délre eső részének keleti felén tölti.