Bajszos sármány

Jegyei

A bajszos sármány (Emberiza cia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 15-16,5 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-27 centiméter, testtömege 21-29 gramm. A hímnek szürkésfehér alapon feketén csíkozott feje van, a tojónak egyszerűbb színei vannak.

Elterjedése

A bajszos sármány Mediterrán elterjedésű faj. Kis-Ázsiában és Észak-Afrika nyugati felében is költ.

Az első hazai fészke a Gömör-Tornai-karsztról, Jósvafő környékéről került elő 1955-ben. Ezt követően megtalálták a Bükk hegységben, majd hosszú szünet után a hetvenes években egyre több helyen figyelték meg, és néhol fészkelve is találták. Dénes J. a Börzsönyben 1977-ben három fészket talált, 1978-ban a Naszály hegyen etető öregeket figyelt meg. A Pilis-hegység több pontján költ és megtalálták a Budai-hegységben is.

Az utóbbi évek adatai egyértelműen bizonyítják terjeszkedését hazánkban. Középhegységeink területén ma már a számára alkalmas élőhelyeiken mindenütt előfordul. A Mecsekben és a Villányi-hegységben is költ.

Fészkelőhelye

A bajszos sármány Magyarországon a déli, délkeleti meredek, mészkő, dolomit és vulkáni eredetű andezit sziklás, köves, alacsony füves hegyoldalakon fészkel, ahol sziklakibúvások, bokrosok és magános fák tarkítják a területet. Általában olyan helyen telepszik meg, ahol kisebb-nagyobb foltokban csenevész cseres-tölgyes erdő nő a völgyekben, vagy a hegygerinctől kezdődően zárt, elegyes erdő húzódik. A teljesen kopár helyekről hiányzik, de kisebb kőbányákban költ.

Szaporodása

A fészkelés megkezdésének időpontja – az időjárástól függően – április második fele, május eleje, május közepén fészekalja mindig teljes. A bajszos sármány korai fészkelését bizonyítja, hogy a Börzsönyben 1978. május 14-én előkerült egy fiatal példány, 1979. május 19-én pedig ugyanitt Dénes J. megfigyelt egy fészket öt fiókával. Június első hetében fiókákat etettek.

A bajszos sármány a fészkét minden esetben szikla tövébe, fűcsomó alá vagy közé rejti. Ismert olyan fészek, amely füves tisztáson kis darab sziklatörmelék tövébe épült, de akadt olyan is, amelyet a sziklafal repedésében 2-3 magasan megtelepedett növényzet közé rejtett. A fészek külső része vastagabb fűszálakból készül, belseje pedig vékony gyökérdarabokkal bélelt.

A tojások száma hazai adatok szerint 4-5. (Tizenegy fészekben 5, három fészekben 4, és egy fészekben 3 tojás volt.) Ez utóbbi második költés volt a Bükkben. A költési idő 12-14 nap. A kotlásban és a fiókanevelésben mindkét szülő részt vesz. A fészekaljat kezdik ülni, így a fiókák szinte egyszerre kelnek ki. 10-13 napig maradnak a fészekben, ezután a közelben meghúzódva várják az eleséggel érkező szülőket, amelyek tovább etetik őket. Előfordul, hogy az egyik szülő még a kirepült fiatalokat eteti, amikor már megkezdődik a második költés.

Táplálkozása

Dénes J. megfigyelése szerint a bajszos sármány fiókáit apró zöld színű hernyókkal, sáskákkal eteti, amelyeket a fészektől távolabb gyűjt össze. A hernyókat bokrokról szedi le.

Egy pár 1956. május 12-én begyűj-tött bajszos sármány gyomrában 22 hasas csigát, 1 más csigafajt, 11 levélormányost, 3 futóbogárlárvát, 1 legyet és 1 apró darazsat találtak. Szitta T. bükki fészeknél végzett megfigyelése szerint fűrészlábú sáskát is etettek a fiókáikkal. Télen szívesen fogyasztják a kései perje és a réti csenkesz magvait.

Képek

 

Hang a bajszos sármányról: