Jegyei
A nádi sármány (Emberiza schoeniclus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj.
A nádi sármány testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-28 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A költés idején a hím feje és melle fekete, bajuszsávja és tarkója fehér. Hátoldala sötétbarna, fekete sávozással, farokcsíkja szürkés, szélső farktollai fehérek. Testalja szürkésfehér, oldalán keskeny, fekete sávokkal. Az őszi vedlés után ezt a kontrasztokban gazdag színegyüttest szürke tollszegélyek fedik el, és csupán a tél folyamán válik láthatóvá, miután a tollak szürke széle elkopott. A jelentéktelen színezetű tojó első pillantásra nehezen határozható meg, különösen, ha egyedül látjuk.
Elterjedése
A nádi sármány Izland és a Balkán-félsziget legdélibb része kivételével egész Európában, Kis-Ázsián, Közép-, és Belső-Ázsián keresztül a Távol-Keletig fészkel.
Magyarországon a számára alkalmas élőhelyeken gyakori költő faj. Számos alfajából több hazánkban is előfordul a fészkelési időszakon kívül.
Fészkelőhelye
A nádi sármány a nádasok szárazabb külső szegélyében, zsombékos-sásos területeken, nedves kaszálókon, gazos árokpartokon mindenütt gyakori fészkelő.
Szaporodása
A nádi sármány első költése május második felében, június elején, a második júliusban van. Nem minden pár költ kétszer.
Fészkét alacsonyan, gyakran a talajra építi avas nád-, sáscsomóba, zsombék alá. A fészket csak a tojó építi száraz fűből, gyökérdarabkákból.
Az első fészekalj 4-6, a második rendszerint csak 4 tojásból áll. A fiókák megközelítően kétheti kotlás után kelnek, és viszonylag korán, 10-12 napos korukban elhagyják a fészket, de annak közelében maradnak, egyesével elrejtőzve a sűrű növényzetben. A szülők még tovább etetik őket.
A nádi sármány esetében nem ritka a poligámia. Egy-egy hímhez olykor több tojó is tartozhat, ha nagy az egyedsűrűség a fészkelési-táplálkozási lehetőségekhez képest.
Táplálkozása
A nádi sármány tavasztól őszig állati táplálékot fogyaszt, fiókáit is azzal eteti. 1981 nyarán a Velencei-tó mellett végzett vizsgálatok során táplálékában viszonylag nagy, 1-5 cm-es állatok fordultak elő. Nádi bagolylepkék és hernyóik mellett a víz menti vegetáció növényein élő bogarak, pókok, néhány csiga és légy, sőt egy nagy termetű ácsa is volt a mintákban. Ez utóbbi szárnyait a tojó kitépte, és külön etette meg az egyik fiókával a szitakötő fejét és torát, egy másikkal pedig a potrohot. A kisebb állatok teljesen épek voltak.
Télen fő tápláléka a nád, a sás és a vizes területeket kísérő magaskórós társulások növényeinek magvai. 1980-81 telén a Velencei-tó mellett végzett vizsgálatok szerint az ott táplálkozó példányok döntő többségében a fekete üröm hóra kipergett magvait fogyasztották. A szántóföldeken kóborló nagy csapatok jelentős mennyiségű gyom-magvat szednek föl.
Képek
