Házigalamb fajták
Darwin sokat foglalkozott a házigalamb fajtákkal és ezeket műveiben mint a mesterséges tenyészállatkiválasztás iskolapéldáit állította oda, amelyek bizonyítják, hogy az ember céltudatos beavatkozással át tudja alakítani a fajokat és új fajtákat és változatokat tud előállítani.
A házigalamb fajtáknak ez az átalakítása, tökéletesítése most is folyamatban van. Minden országban, így nálunk is vannak galambtenyésztő egyesületek, amelyek bizonyos célt tűztek ki maguk elé és e cél érdekében igyekeznek egyes kedvelt fajtákat átalakítani, vagy tökéletesíteni, amely utóbbi kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a fajta, vagy változat sajátosságát képező tulajdonságot fokozott mértékben, minél élesebben igyekeznek kifejezésre juttatni. A saját, valamint a galambtenyésztők tapasztalataiból Darwin arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a ma élő összes galambfajták a szirti galamboknak 2–3k földrajzi változatára vezethetők vissza.
A házigalamb úgy természetében, mint életmódjában teljesen megegyezik a szirti galambokkal; sohasem fészkel fákon, hanem mindig épületeken, vagy épületekben, tornyokban, falak mélyedésében. Ha egészen fiatal szirti galambfiókákat együtt nevelünk fel házigalambokkal, akkor éppen úgy viselkednek, mint ezek, bár olyan kezesek sohasem lesznek, mint a házigalambok.
A házigalambfajták hangja egyforma és megegyezik a szirti galambéval; ugyancsak egyforma a szín is. Az alapszín ugyanis a kék, fekete harántsávokkal a szárnyakban és fekete faroktollakkal, ezenkívül valamennyi házigalamb-fajtánál több-kevesebb nemzedék után megnyilatkozik a hajlam visszaütni a szirti galamb színére. A legkülönfélébb színek összekereszteződéséből mindig előkerül az ősszín és rajz.
A közeli rokonság mellett szól, hogy bármely házigalambfajta keresztezhető a szirti galambokkal s az utódok nemzőképesek maradnak, míg más fajok keresztezései csak igen ritkán vagy egyáltalán nem nemzőképesek. A szirti galambon kívül más olyan galambfaj nem létezik, amelytől a házigalamb származhatott volna és nem lehet feltételezni, hogyha lettek volna is valamikor, ezek mind kipusztultak volna, amikor a szirti galamb mérhetetlen nagy területen megmaradt.
Áttérve az egyes galambfajták leírására, előrebocsátjuk, hogy Dürigen 124 galambfajtát különböztet meg és ezeket tíz csoportra osztja, ú. m.: 1. mezei és színgalambokra; 2. dobos-, 3. keringő- vagy röpgalambokra; 4. parókás, 5. sirályka, 6. páva, 7. golyvás galambokra; 8. keleti vagy dudoros-, 9. óriás- és 10. tyúkkgalambokra.
Házi galambfajták – Mezei és színgalambok
A mezei vagy színes galambokhoz azok tartoznak, amelyek alak és nagyság tekintetében hasonlítanak a szirti vagy parlagi galambokhoz s főként csak a toll színezete tekintetében térnek el egymástól és a többi galambfajtától.
A mezei vagy parlagi galamb az enyhébb klimatikus viszonyok között teljesen elvadult állapotban él, távoltartja magát az embertől, romokon, pajtákon, néhol az eresz alatt is fészkel. A legközelebb áll a szirti galambhoz; színe kék, bár a tiszta kék szín ma már elég ritka, mert az idők során a legkülönbözőbb keresztezések álltak elő a többi házi galambfajtákkal való érintkezés következtében.
A színes galambok tulajdonképpen öt alcsoportba oszlanak, ú. m.: egyszínűek, színes galambok fehér rajzzal, fehér galambok színes rajzzal és pirókgalambok. A legkülönfélébb változatok fordulnak elő, amelyeknél a jellegzetes tulajdonság többnyire már az elnevezésből kitetszik. Ide tartoznak: az egyszínű tollaslábú galamb, a jeges-, a pacsirtagalamb; a nürnbergi pacsirta-, a kóburgi pacsirta-, a seregélynyakú, a fehérfarkú, a pap-, az egerész- és thüringiai fehérfejű, a thüringiai fehérmellű, a barát-, a fordított szárnyrajzú, a hold- vagy svájci, a szász színesmellű, a délnémet színesmellű, szerecsenfejű és egyéb színesfejű galambok; a színes homlokfoltos, golyós szárnyszínes, pajzsos, fecske és pirókgalambok, végül ide számítják a fodros-, a selyem-, a lengyel hiúz, a libanon- és lahoregalambot összes változataikkal.
Házi galambfajták – Dobos galambok
A dobos galambok hasonlítanak az előbbiekhez, csak abban térnek el, hogy a doboláshoz hasonló hangot adnak. A hím galamb tehát nem turbékol, hanem dobol, ami úgy hangzik, mintha távolról dobot ütnének meg.
A dobolásban igen kiváló az altenburgi vagy szász dobosgalamb, amely közel áll a szirti galambhoz, míg általában a német és orosz dobosok nagyobbak, tolldúsabbak és alacsonyabb állásúak. Igen érdekes állat a bocharai dobosgalamb, amelynek homlokrózsája, tollbóbitája és tollas lába van, előfordulnak feketék, fekete tigrisek és fehér-feketék.
Házi galambfajták – Röpgalambok
A röpgalambok Indiából származnak ęs több évezred során lettek kitenyésztve, innen is van, hogy a legtöbb fajtát, alfajtát, változatot tudják felmutatni. Sajátosságuk a magas, tartós repülés bukós (purzli), társas vagy szóló-repülés, pergésben stb. és ennek eleganciájában nyilatkozik, amennyiben, mint egyes fajták, ú. m. az almond és altstömmer, díszgalambokká nem lettek kitenyésztve. Ezekbe a repülési módokba be kell gyakorolni a galambokat, s ha ezt a dresszirozást vagy hajtatást elhanyagoljuk, lassanként elvesztik a galambok ebbeli képességeiket. Mikor és hogyan keletkezett a bukógalambnak a sajátos repülése, nem lehet tudni, lehet, hogy jókedvében önként fordul meg a levegőben, lehet, bogy izomösszehúzódás vagy ideges rángatódzás az oka, annyi bizonyos, hogy ez a képesség átöröklődik és csak teljesen egészséges, erőteljes, beszokott és repülésben begyakorolt galamboknál fordul elő. A magas repülőknél a sajátosság abban áll, hogy magasan, tartósan és elegánsan repülnek, miközben köröket írnak le (körrepülés). A magasrepülő keringők, a padlás elhagyása után, anélkül, hogy a háztetöre telepednének, spirális vonalban igen magasra feldolgozzák magukat és órákat töltenek fönn a magasban s ott végzik keringéseiket, miközben sokszor csak apró pontoknak látszanak. A repülés többnyire csapatosan történik és a csapatba tartozó galambok mind egyformán kitartók, nem válik ki közülök egy sem. Ilyen csapatosan magasrepülő keringők a pesti, a danzigi, berlini, wieni, braunschweigi, hollandiai, s stralsundi, stb. keringők. Azokat a magasrepülő keringőket, amelyek nem csapatosan, hanem magányosan repülnek, szóló-repülőknek nevezik. Ilyenek a hannoveri, a celli és a brémai keringők.
Házi galambfajták – Keringő galambok
A keringő galambokat könnyebb áttekintés céljából hosszú, középhosszú és rövidcsőrű csoportokra osztják és ezek keretében megkülönböztetnek símalábú és tollaslábú fajtákat. Előfordulnak a legkülönfélébb színek és változatok. Különösen említésre méltók a budapesti és szegedi magasrepülő, a komáromi bukó, továbbá a győri, miskolci, egri, kőrösi (alföldi), bácskai keringő. A legkitartóbbnak mondják a danzigi, wieni és budapesti magasrepülő keringőket, amelyek – számítások szerint – 4400 méter magasra is felrepülnek és itt 5–6 óra hosszat keringenek. Egészen különleges keringők is vannak, ú. m. az úgynevezett slenkerkeringő, amelyet különösen Hollandiában tenyésztenek. Ez a galamb hatalmas szárnycsapásokkal emelkedik magasba, s repülés közben a szárnyak alatta összecsapódnak, fenn a levegőben kecses, kígyószerű vonalakat ír le repülés közben. A köröző vagy németül Ringschläger udvarlás közben körülrepüli a tojót és közben szárnyait esszecsapva, csattogó hangokat ad.
Házi galambfajták – Parókás és sörényes galambok
A parókás és sörényes galambokhoz a parókás és a smalkaldeni szerecsenfejű tartozik. A parókás teste karcsú és lehetőleg kicsiny, sajátsága a kettéválasztott paróka, mely sűrű, hosszú, alul felfelé irányított tollákból áll. Nemcsak kecses tartása miatt kedvelik, hanem azért is, mert kitünően használható dajkagalambnak bizonyult, vagyis könnyen lehet vele idegen galambfiókákat is felnevelni.
A smalkaldeni szerecsenfejű vagy sörényes galamb valamivel nagyobb testű, mint a parókás, lábai rövidek és erősen gatyásak. A fej és a farok fekete, a tollazat többi része hófehér. A sörény, amely a pakókának felel meg, nem kettéválasztott, csak a tarkón és a nyak hátsó részén ered és igen puha, lazán álló tollákból áll.
Házi galambfajták – Sirálykák
A sirálykák jellemző tulajdonsága a többi galamfajtákkal szemben kicsinységükben rejlik. A törzs rövid és zömök, a csőr szépen ívelt és lefelé irányuló, az orrdudora erőteljes. A sirálykák jellemző tulajdonsága az álltól a mell közepéig terjedő nyaklebeny és a mellfodor. A sirálykák hazája Ázsia belseje, ahonnan Észak-Afrikán át hozzánk kerültek. Két alcsoportra osztják: simalábúra és tollaslábúra. Ezek keretében 8 fajtát különböztetnek meg. A legkecsesebb és legkisebb az egyiptomi sirályka, amelynek testhossza a csőrbegytől a farokvégig 26–28 cm.
Házi galambfajták – Pávagalambok
A pávagalambok igen kedveltek. Testük kicsiny és jellemző sajátságuk az, hogy farkukat páva módjára ki tudják terjeszteni. Nyakuk egészen hátrahajlik és fedi a faroktőt. A nyak hosszú, kigyó- vagy hattyúnyak és szinte állandóan reszket. Legszebbnek tartják, ha a faroklegyező olyan, mintha függőlegesen álló kerék volna. A faroktollak száma 24–36. A farokmirigy visszafejlődött, ellenben a farokcsigolyák száma 1–2-vel megnagyobbodott. Vannak egyszínű feketék, fehérek, vörösek, sárgák. A színvegyületek igen sokfélék lehetnek.
Házi galambfajták – Golyvás galambok
A golyvás galambok nálunk is igen kedveltek. Jellemző sajátságuk, hogy főleg a hímek, de a tojó galamb is felfújja begyét és hosszabb-rövidebb ideig így büszkélkedik. Az amszterdami ballon golyvásról mondják, hogy annyira tudja begyét felfújni, bogy elveszti egyensúlyát és leesik a háztetőről. A fej, csőr és a szemek a szirti galambéhoz hasonlítanak, egyebekben azonban az egyes golyvás fajták színben és lábhoszszúságban különböznek egymástól; vannak rövidlábú nagy és középnagy golyvások, magaslábú nagy golyvás, rövid- és magaslábú törpe golyvások. A rövidlábú nagy golyvásokhoz tartozik a magyar begyes, amely fekete, vörös és sárga, ritkán fehér színben fordul elő; vagy teljesen egyszínűek, vagyis ezek a jellegzetesebb szárcsafejűek. A magaslábú nagy golyvásokhoz tartozik az angol golyvás, amely rendkívül érdekes állat. Lábai tollasak, szárnyai keskenyek, szorosan a testhez és a farokhoz állók. Testhossza a csőrhegytől a farokvégig 46–50 cm, szárnyszélessége mintegy 50 cm. Vannak egyszínűek csakis fehérben és színesek, amelyeknek fehér félhold takarja a begyét. A magaslábú törpe golyvásokboz tartozik a brünni golyvás, amely nálunk is igen kedvelt; a rövidlábú törpékhez pedig a fentebb már említett amszterdami ballon golyvás.
Házi galambfajták – Dudoros galambok
A keleti, török, vagy dudoros galambok alatt azokat értjük, amelyeknek orrhártyája valósággal dudorszerűen megvastagodott és amelyek széles, ráncos, illetőleg húsos, szemölcsös szarukarikákat viselnek. Csőrük erős, fejük sima és széles, lábszáruk sima, tollazatuk szorosan a testhez álló és többnyire egyszínű. Ide tartoznak az indus, a török, a bogdetta, a dragon, a carrier, stb. galambok. Ide tartozik a postagalamb is, amelyet a hadseregnél és rendőrségnél még most is használnak hírvivésre. Mint az előzőkben láttuk, a galambot már a legrégibb időkben használták hírvivésre, nálunk Európában csak a XVIII.–XIX. században kezdték kiterjedtebb mértékben használni. Utóbb a bankok kezdtek postagalambjáratot berendezni egyes nagy városok között, hogy a tőzsdei híreket hamarább megkapják. Azután a hadsereg is kezdte alkalmazni a postagalambokat táviratok közvetítésére s minthogy az 1870. és 71-iki háborúban Párizs ostrománál a galambok kitünő szolgálatokat tettek, általában minden államban szerveztek katonai postagalambállomásokat. Tulajdonképpen két fajtája van a postagalambnak, az antwerpeni és a lüttichi. Újabban a kettőnek rendszeres összekeresztezéséből igen kiváló repülőket tenyésztenek. Az antwerpeni postagalamb a bogdetta, a carrier és a keringő galambok keresztezéséből eredt, míg a lüttichi a sirálykák és a keringő keresztezési terméke. E két fajtán kívül még a kiállítási postagalamb is szerepel, de ez repülésre nem használható, csak különleges szépségénél fogva vonja magára a szemlélő figyelmét. Az ideális. utazó postagalamb kicsinytestű, tollazata kékes színű és szorosan a testhez álló, úgyhogy a levegőben alig tűnik fel és gyorsan repül. Legjellemzőbb a tájékozóképessége, amelynek segélyével 800 km távolságból, sőt még messzebbről is hazatalál minden előzetes gyakorlatozás nélkül. A postagalambokat a hírvivésre begyakorolják, vagyis lakóhelyüktől mindig távolabbra és távolabbra viszik és lassan megismerkednek a tájékkal és ezen a vonalon aztán biztonsággal hozzák a híreket. A táviratok piciny alumíniumtüszőben a lábra vannak csatolva. Noha nagy ködben, avagy viharban eltévednek, vagy ragadozómadarak elől menekülve eltávolodnak az útiránytól, minthogy azonban mindig több galambot engednek fel egyszerre, a hírvivése igen biztos, sőt dacára a távírónak és rádiónak, sok esetben egyedül célravezető.
A keleti galambokhoz számítják még az eichbühli galambot, amely körülbelül akkora, mint egy kisebb postagalamb; feje lapos és hosszúkás, csőre hosszú és tompa, tollazata erős és kékszírkű, szemét ezüstszínű gyűrű veszi körül.
Házi galambfajták – Óriás galambok
Az óriási galambok nehézkes nagy madarak, amelyek leginkább Franciaországban találhatók. Testalkatuk hosszúkás, de egyébként hasonlít a parlagi galambhoz. Dürigen egy alkalommal ilyen galambóriásról a következő méreteket vette: Testhossz a csőrhegytől a farkvégig 55.5 cm, szárnyszélesség 105 cm, hímgalamb súlya 1–1.25 kg, a tojóé mintegy 200 gm-mal kevesebb. Minthogy a tollazat laza, ezek a madarak még nagyobbaknak látszanak. Ide két fajta tartozik: a római és a montauban galamb.
Házi galambfajták – Tyúkgalambok
A tyúkgalambok abban különböznek az összes többi galambfajtáktól, hogy a tyúkfélékhez hasonlítanak. E fajta őshazája Dél-Ázsia, ahonnan elsősorban a Földközi-tenger melléki országokba származott át. Ezek a meglehetősen nagy madarak rövid és széles törzsűek, nyakuk hosszú és hajlott, szárnyaik rövidek és erősek, lábuk hosszúak, erősek, simák, farkukkat tyúkszerűen felfelé tartják. E kitünő gazdasági galambokhoz tartozak a máltai, a tyúktarka, a florentini, modenai galambok.
Forrás: Brehm: Állatok világa
Kapcsolódó madarak
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖
