Keresztcsőrű

Jegyei

A keresztcsőrű, más néven kis keresztcsőrű (Loxia curvirostra) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Hossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-31 centiméter, testtömege 35-50 gramm. A hím téglavörös, a tojó olajzöld, farkcsíkja sárga. Nevét jellegzetesen keresztbe álló csőréről kapta, ami az étkezésében játszik szerepet.

Elterjedése

A keresztcsőrű Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika fenyőövezeteinek fészkelője.

Magyarországon a Soproni-hegységben többször beigazolódott a költése, de valószínűleg fészkel még a Kőszegi-hegységben, a Bükkben és a Zempléni-hegységben is. Alkalmi megtelepedése várható a mesterségesen létrehozott lucosokban (esetleg erdeifenyvesekben) pl. az Őrségben, a Bakonyban, a Mátrában.

Fészkelőhelye

A keresztcsőrű elsősorban idős luc-fenyvesekben költ, fészkel a környező, fenyő-lomb elegyes telepített erdőkben is, luc-, erdei- vagy feketefenyő-csoportokban.

Szaporodása

A keresztcsőrű fészkelése bizonyos fokig a lucfenyő toboztermésének mennyiségétől függ. Az a feltevés, hogy az év bármely szakában költhet, a Kárpát-medencében nem állja meg a helyét. Hazánkban a fő fészkelési ideje január-április, de legtöbbször február, másodköltés esetén május, június.

Fészke mindig tűlevelű fákon, többnyire luc-, erdei- vagy feketefenyőn 7-12 m magasan, a törzstől 0,5-1,3 m-re, kihajló ág közepén található. A fészek olyan ágrészletben helyezkedik el, ahol a sűrű hajtások minden oldalról körülveszik és tetőszerűen betakarják. Az eddigi megfigyelések szerint, idős lucosok szélső fáin, lombfák közti fenyőcsoportban vagy az erdőszegélyhez közel álló magános lucfenyőn költ.

A fészket a tojó építi, a hím őrködik. Alapja elszáradt fenyőgallyacskák lapos halmaza, amelyre a csésze fűszálakkal, zuzmóval és gyökérdarabkák-kal kevert háncsból épül. Belsejét mohával, kis tollakkal, fenyőkorhadékkal, állati és növényi eredetű szőrrel béleli. Az alap átmérője 17-20 cm, a csésze szélessége 7-8 cm, mélysége 5 cm, az egész fészek magassága 7-9 cm. Az építéséhez szükséges anyagot a tojó a közvetlen környezetből gyűjti össze, ritkán a földre is leszáll.

A keresztcsőrű tojásainak száma 3-4. A tojó egyedül kotlik, a hím eteti. A költés időtartama 12-13 nap. A fiókákat kikelés után kezdetben a tojó, később mindkét szülő táplálja. Általában 20-40 percenként etetnek, a fészket minden alkalommal nagyon óvatosan közelítik meg.

A fiókák 18-19 napig maradnak a fészekben. Növekedésük ütemét inkább a táplálékbőség, mint a zord téli időjárás befolyásolja. A kirepülésük utáni hetekben még a szüleikkel maradnak, de amint csőrük, „kereszteződik”, és a tobozokból a fenyőmagot egyedül is ki tudják bontani, más családokkal együtt nagyobb csapatokba verődve járják a vidéket.

Táplálkozása

Költés idején a keresztcsőrű fő tápláléka a lucfenyő magja, amelyet többnyire a tobozokon fejjel lefelé csimpaszkodva fejt ki. Ezenkívül eszi az erdei-, a fekete-, a jegenye-, a duglász- vagy más fenyő magját, a ciprusok, az életfák, a borókák magvait és bogyóit. Fogyaszt hárs-, bükk-, vörösfenyő-, cseresznyerügyeket, valamint ez utóbbi termését, sőt bükkmakkot is. Meg-figyelték, hogy nyári-ősz eleji kóbor-lása alkalmával a még lábon álló napraforgót is eszi. Ugyanebben az időszakban levéltetveket is szedeget nyárfákon.

A Soproni-hegységben – alkalmanként – a napraforgómagos téli madáretetőkre is jár. Mint magevőnek, az emésztéshez homokszemcsékre is szüksége van, ezért gyakran látható, amint a földön homokot szedeget, illetve a falak tövében a vakolatot csipkedi. Brennbergbányán néha csapatosan lepi el a kéményeket, és ezek szélein fejjel lefelé lógva a maltert bontogatja a téglák fugáiból.

Képek

[nggallery id = 198]

Videó a keresztcsőrűről:

Hang a keresztcsőrűről:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!