Nagy goda - Európa madarai

Jegyei

A nagy goda (Limosa limosa) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Élőhelye

A nagy goda Európában és Ázsiában a 45. és a 60. északi szélességi fok közötti sávban fészkel. Izlandon a sarkkörig nyomul.
Hazánkban nagyobb számban, főként a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén, kisebb számban a Dunántúl egyes részein költ. A nagyobb kiterjedésű szikes legelők, vizenyős rétek, reliktum jellegű láprétek lakója. Kisebb számban ártéri réteken, kaszálókon is fészkel. Költő állománya a mindenkori vízviszonyoktól függően igen változó nagyságú lehet. Megtelepedéséhez feltét-lenül szükséges a nyár közepéig tartó 5-10 cm-es vízborítás és a középmagas növényzet, melyből a fészkén ülő madár nyújtott nyakkal még kilát.

Szaporodása

A nagy goda fészekalja április végére, május elejére teljes. A május közepén található friss fészekaljak jobbára pótköltések. Június végén hagyják el a költőhely területét.Április elején már megkezdik a párokra szakadást, nászrepülést. Ekkor gyakran láthatunk a rétek felett kettesével-hármasával kergetőző madarakat. A hímek testüket jobbra-balra billegetve, jellegzetes hangot hallatva repülik körbe leendő költőhelyüket.

A fészek alapjául a környezetből valamelyest kiemelkedő zsombékot, fűcsomót választ. (Egy Duna-Tisza közi területen fészkei között 12 m volt a legkisebb távolság. A társ-fészkelő fajok – bíbic, piroslábú cankó, gulipán – közül a bíbic fészke volt a legközelebb, 8 m-re.) Egyszerű fészket épít a környezetben fellelhető növényi részekből. Vizenyősebb helyen a fészke általában tömöttebb. Bélelőanyagot nem rak bele. Tojásainak száma 3-5, általában 4. Mind-két szülő kotlik. A kelés idején általában a tojó van a fészeknél, a hím 20-25 m körzetben tartózkodik. A tojáshéjakat a tojó csőrében messzire elviszi a fészektől. A fiókák nem kelnek mindig egyszerre, az első és az utolsó kikelése között 20-21 óra is eltelhet. Kikelés után 1,5-2 óra alatt száradnak fel, ezután a család elhagyja a fészek környékét. A fiatalok röpképességüket egy hónap múlva érik el.

Tápláléka

A nagy goda a költési idő végéig táplálékát főként a fészek környezetének vizenyős részein szerzi be. Tiszántúli rizsföldeken táplálkozó godák gyomrában tücsök, lótetű, vízipoloskák, árvaszúnyoglárva és szitakötő-maradványok voltak. Keve csigákat (magcsigát, mételycsigát, csíkos csigát és kerekszájú csigát is talált táplálékában. Frissen el-árasztott rizstelepen rizs- és harmatkásamagvakat is fogyaszt. Az átvonuló tömegeknek kiváló táplálkozóhelye a lecsapolt halas-tavak lágy, iszappal borított medre.