Ugartyúk

Jegyei

Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 40-44 centiméter, szárnyafesztávolsága 77-85 centiméter, testtömege 430-500 gramm közötti. Tollazata homokszínű, sötétebb mintázattal. Testéhez képest nagy feje és nagy, sárgás szeme van.

Elterjedése

Az ugartyúk Dél- és Délkelet-Európában, a volt Szovjetunió dél-európai részén, Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában költ.

Hazai előfordulási helyeit az évi napfénytartam, a legkisebb júliusi lég-nedvesség (egyben a csapadéksze-génység), valamint a tengerszint feletti (max. 400 m) magasság szabja.

Fészkelőhelye

Az ugartyúk változatos élőhelyeken levő költőhelyei – homokhátak közé ékelődő szoloncsák szikesek, homokbuckák, laza talajú kultúrterületek (gyümölcsösök, szőlők, kapások, erdőtelepítések), szolonyeces szikes puszták, ritkán középhegységi mészköves fennsíkok – nagy alkalmazkodókészségről tanúskodnak.

A vizes rétek lecsapolásával és a környező laza talajú (lösz, homok) élő-helyek csökkenésével magyarázható hortobágyi megtelepedése az 1950-1960-as évek fordulóján.

Szaporodása

Az ugartyúk április közepe táján érkezik, násza valószínűleg telelőhelyén, valamint vonulás közben zajlik. Első költése május elejére, a második júliusra esik. A fészekalj pusztulása esetén mindkét költéshez rendszeres pótköltés csatlakozik.

Költőhelyén – sokszor a természetes talajmélyedést vagy állatnyomot felhasználva – lapos gödröt fürdik vagy kapar. Végleges fészkét több „próbafészek” is megelőzheti. Fészke a szolonyeces pusztán csapa-dékosabb időszakban a szikes gyep-szigeten, száraz időben a szikfokon található. Zavartalan költőhelyéhez több éven át ragaszkodik. Alkalmas kis területen néha több pár zsúfolódik össze szűk revírrel. (Bod P. a szentesi Fertőn 1976 májusában a négy fészke közötti távolságokat 250-300 m-nek mérte.) A tojások melletti „fészekanyag” főleg marha-, juh- és nyúltrágyadarabok, rögök, növényi szá-rak és gyökerek. A fészekgödör körül a kotlás folyamán a gyűrűszerűen elhelyezkedő fészekanyag mennyisége egyre növekszik. (Valószínűleg váltási jelzésből, ajándékozásból és/vagy a költő madár csipegetéséből származik.)

A fészekalja rendszerint 2, néha 1 tojásból áll. A költésben mindkét madár részt vesz. Az egyik a fészken ül, a másik őrködik. A kotlási idő 25-27 nap.

Kikelés és felszáradás után a fiókák egyre távolabb mennek a fészekgödörtől. Zavaráskor a szolonyeces szikesen a szikpadka szegélyében, repedésekben bújnak meg. A nyílt terepadottságok ellenére a költés jelentős részben eredményes. A tojásoknak csak kb. negyedrésze pusztul el zápulás, állatok taposása és ragadozók miatt.

Táplálkozása

Az ugartyúk az állati eredetű táplálékát főleg alkonyatkor, holdvilágos éjeken és a reggeli szürkületben jellegzetes futkosással, rögök és kövek felforgatása közben szerzi. Bogarakat, sáskaféléket, gilisztát, de békát, gyíkot és egeret is fogyaszt.

Képek


Videó az ugartyúkról:

Hang az ugartyúkról:






HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close