
A szajkó tartása
A vadon élő szajkó meglehetősen félénk, óvatos madár. Nem úgy a háznál nevelkedett! A megszelídített szajkó ugyanis a pofátlanságig szemtelen tud lenni, ugyanakkor kíváncsi és érdeklődő. Mivel a kiváló hangutánzó képességére már régen felfigyeltek, falun a vásárokban lehetett venni fiókákat, amiket aztán kedvtelésből tartottak. Ezek a fiatal, emberhez szokott madarak annyira szelídekké váltak, hogy nyugodtan el lehetett engedni őket, nem repültek el a porta közeléből (legalábbis amíg nem lettek ivarérettek).
Ha valaki tenyészteni szeretné a szajkót és a fiókákat pedig gyűrűzni akarja, akkor 6,5 milliméter belső átmérőjű zárt gyűrűre lesz szüksége.
Táplálékgeneralisták ( mindenevők), így etetésük nem jelenthet különösebb gondot. Érdemes azonban arra odafigyelni, hogy a hústól az ürülékük meglehetősen szagos lesz. Így ezért sem jó vízzel felpuhított macskatápot adni a szajkónak. Ha tehát a kellemetlen szagokat szeretnénk elkerülni, akkor célszerű házikoszton tartani őket.
A szajkó tartása: Recept az etetéséhez
Az alapot főtt krumpli, tészta vagy rizs adja, ez teszi ki keverék felét. A másik fele 30% reszelt keménytojás (vagy esetleg tojásos gyári lágyeleség), 10% kockára vágott alma vagy bármi idény jellegű gyümölcs és 10% gammarus (teknőseleség, szárított rákocskák). A recept forrása: Gelencsér Viktória.
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖





