Szakállas saskeselyű

Jegyei

A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja.

Hosszú keskeny szárnyak és ugyancsak hosszú, keskeny és ék alakú farok jellemzik. Szárnyfesztávolsága kb. 275 cm. A saskeselyű röpte gyors és suhogó, a levegőben hatalmas sólyomra emlékeztet. A fiatalok életek első négy évében sötétbarnák.

Élőhelye

A saskeselyű élőhelye magashegységek, a fahatártól fel a havasi legelőkig. Az Alpokból kipusztult, a Pireneusokban még fészkel.

Szaporodása

A szakállas saskeselyű sok éven át használt fészkét hozzáférhetetlen sziklapárkányon, részben csontokból építi. Néha puhább anyagokkal is béleli, egy alkalommal például imaszőnyeget találtak egy saskeselyű fészkében. A párosodási időszak a hím nászrepülésével a tél közepén veszi kezdetét. Ilyenkor füttyentő hangokat hallatva csap alá a levegőből. A tojó egy vagy két tojását januártól rakja le, a szülők egymást váltva 55-60 napig kotlanak. Ha mindkét fióka kikel a másik néhány nap múlva elpusztul. A szülők nem begyből etetnek, a táplálékot a karmukban hozzák a fészekhez, amelyben a fióka körülbelül 3 hónapig marad. Két hónapos korára már két fontot nyom, szárnyterpesztése 180 cm. Júniusban vagy júliusban kezd repülni, de késő őszig szüleivel marad.

Tápláléka

A szakállas saskeselyű  tápláléka állati tetemek, friss és letisztogatott csontok, amelyeket a többi keselyű meghagyott. A saskeselyű nagyszerűen vitorlázik, de ritkán emelkedik nagy magasságokba. Inkább a hegyhátak és sziklafalak mentén repül megszokott útvonalain, és a felhajtó áramlatokat kihasználva kutatja át hatalmas revírjét. Hosszasan kering a megpillantott táplálék felett, majd távolabb ereszkedik le, és gyalogolva közelíti meg.

Képek

[nggallery id = 222]

Videó a szakállas saskeselyűről

Hang a saskeselyűről