Eleonóra sólyom -Falco eleonorae - Európa madarai

Jegyei

Az Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.

Nevét a Szardínia szigetén uralkodó I. Eleonóra arboreai királynőről kapta, aki 1340–1404 között élt.

Közepes nagyságú, rendkívül karcsú, hosszú szárnyű sólyom, színezete rendkívül változó. Szárnyfesztávolsága kb. 90 cm. A világos példány mintázata a kabasólyomra emlékeztet, de annál jóval nagyobb, előfordulnak koromszínű egyedek is. A fiatalok tollruhája kevéssé feltűnő, barnásan foltozott.

Élőhelye

Az Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) csak a Földközi-tenger némelyik szigetén és Marokkó atlanti tengerpartján költ. Vonuló, főként Madagaszkár partjainál és a környező szigeteken telel.

Magyarországon nagyon ritka alkalmi kóborló. 3 bizonyított előfordulása ismert.

Szaporodása

Az Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) augusztusban költ. A legkésőbben fészkelő madár Európában. Megközelíthetetlen sziklafalakon, lakatlan szirteken, néha görgeteges fejtők üregeiben fészkel. Gyakran több pár költ laza szomszédságban.

Tápláléka

Az Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) a madarakra specializálódott, akár a kabasólyom. Elsősorban a madárvonulást használja ki. Amikor augusztusban és szeptemberben a kövérre hízott énekesmadarak szigetről szigetre repülve vonulnak a Földközi-tenger medencéjén át, a meredek sziklafalak előtt már ott várja őket a szélben manőverező sólyom, melynek éppen ezekben a hetekben, amikor a fiókáit neveli, bőséges zsákmányra van szüksége.

A messziről érkezett fáradt vándorok könnyű zsákmánnyá válnak, amikor a nyílt tenger felett repülnek, s nem találnak semmifél búvóhelyet, ahová elrejtőzhetnének. Miután a madárvonulás elsősorban éjszaka zajlik, az Eleonóra-sólymok is késő estig vadásznak. Körülbelül búbosbanka-nagyságig fognak madarakat. Amikor késő ősszel véget ér a vonulás, a fiatal sólymok már önállóak, és maguk is megindulnak dél felé.