Kis hattyú

Jegyei

A kis hattyú (Cygnus columbianus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Több rendszerben két fajra bontják fel és csak az Amerikában élő fajra használják a Cygnus columbianus tudományos nevet. A fajt magyarul ilyenkor amerikai kis hattyúnak vagy tundrahattyúnak hívják.
Ebben az esetben az Eurázsia északi részén élő madarak tudományos neve Cygnus bewickii és magyarul ezeket hívják kis hattyúnak. A két fajt csőrük színe alapján lehet megkülönböztetni egymástól.

Élőhelye

A kis hattyú az erdőhatártól északra, a sarkvidéken költ, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is előfordul. Skandináviában az orosz területekre korlátozódik, és Izlandról és Grönlandról hiányzik.
Októberben és novemberben a legtöbb eurázsiai kis hattyú a Svédország déli részén az átvezető keskeny folyosón az Északi-tenger nyugati részébe vonul, tehát Írországba, Angliába és főleg a hollandiai Ussel-tó körüli területekre. Kemény teleken tovább vonul délnyugati irányba egészen Bretagne-ig, a visszaút március-áprilisban zajlik. Kisebb kis hattyú csoportok az Északi-tenger német partjain és a part közeli sekély tavakon telelnek át, egyes csoportok még mélyebben szétszóródnak a szárazföld belsejében. A Kárpát-medencében alkalmi vendég.
A kis hattyú költőterülete általában a fátlan, mocsaras, tavakkal tarkított tundra. Sekély, táplálékban gazdag édesvizű tavakon él, alkalmanként lagúnákban és folyótorkolatokban is előfordul.

Szaporodása

A kis hattyú is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. A hattyúcsalád egész télen összetart, és csak a visszavonulás során oszlik fel fokozatosan. A nász az északi költőterületeken zajlik. Nagyon hűséges fészkelőhelyéhez, gyakran visszatér az előző évi fészekhez. A fészek nagy halom növényi anyagból épül egy víz közeli kiemelkedésre, a kis hattyú előszeretettel fészkel kis szigeteken. Tundrák, kis tavak partján építi a környéken fellelhető növényi anyagokból. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik 35 napig. A költési időszak kezdete május és június, röviddel a hóolvadás és a jégszakadás után, a kotlás időtartama 29-30 nap. Csak a tojó költ, míg a hím a közelben őrködik. Amikor a tojó napi étkezése, tisztálkodása és fürdőzése miatt leszáll a tojásokról, akkor a hím ráül a fészekaljra. Kotlani azonban nem tud, mert nincsen kotlófoltja. (A kotlófolt egy kopasz, toll nélküli folt a hason, melyhez a kotló madár a tojásait nyomja, hogy melengesse őket.) A pelyhes fiókák világosszürkék, mindkét szülő vezeti őket, és gyorsabban növekednek, mint más hattyúk fiókái. A fiókák 6 hét után repülnek ki. Augusztus közepén a kis hattyú sarkvidéki költőterületére majdnem átmenet nélkül érkezik meg a tél, és a hattyúnak délre kell vonulnia.

Tápláléka

A kis hattyú tápláléka vízinövények leveleiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. A fejével víz alá bukva, tótágast állva keresi táplálékát. Hatalmas területre van szüksége, ahol nem tűr meg más hattyúcsaládot. Éjjel-nappal aktív. Vonuláskor szívesen megpihen elárasztott mezőkön, ahol füvet legel, és a víz színén úszó táplálékot is képes felvenni, ahogy a réce. Gyakran tapos az iszapban, és eközben táplálékrészecskéket szabadít fel. Nem olyan szigorú vegetáriánus, mint a többi hattyú, olykor nagy számban fogyaszt vékony héjú kagylókat és csigákat is.

Képek:
[nggallery id = 28]

Videó a kis hattyúról:

Hang a kis hattyúról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!