Jegyei
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Teljes hossza 58-67 centiméter, a szárnyfesztávolsága 110-133 centiméter, testtömege 800-1450 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A két nem tollazatának színe megegyezik, de a gácsér a csőre tövén élénkvörös bütyköt visel. A Kaszpi-tenger déli partján egy februári mérés szerint a hímek testtömege 830 és 1500 gramm között ingadozott, 1180 grammos átlaggal. A tojók testtömege 562 és 1085 gramm között változott, és 813 grammos átlaguk sokkal könnyebb volt a hímekénél.
Élőhelye
A bütykös ásólúdnak a természetben két élesen elkülönülő populációja létezik, melyek más életkörülményekhez alkalmazkodtak. Európában inkább a partokon, Ázsiában a sós és a félsós sztyeppei vizek környékén találhatók. Mindezek ellenére nem különböztetik meg a két populációt külön alfajként. Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában költ. Európában az Atlanti-óceán partjaitól Biskayaig, továbbá a Balti-tenger és a Kaszpi-tenger partján költ. Kisebb költőtelepek találhatók a Földközi-tenger nyugati részén. A Kárpát-medencében alkalmi fészkelő.
A bütykös ásólúd telelőhelye Európától Észak-Afrikán keresztül Kínáig terjed. A bütykös ásólúd Európában költöző madár. Majdnem kizárólag éjjel húz. Telelőhelye a Balti-tenger déli partjai, amennyiben nem fagy be a Watt-tenger; a brit partok, és Franciaország, Spanyolország és Portugália atlantiszi partjai, és a Földközi-tenger keleti és nyugati partjai. Az atlantiszi partokra költöznek Németország, Hollandia, Belgium és Franciaország fiatal bütykös ásólúdjai, míg az öreg madarak inkább a Balti-tenger déli partjait kedvelik, ha az nem fagy be. Rövidtávú vonuló, néha áttelel.
Szaporodása
A bütykös ásólúdnál az ivarérettséget a tojó többnyire 2 éves korban, a hím 4-5 éves korban éri el. Az egy környéken élő párok közösen járják násztáncukat egy magaslaton, ilyenkor körbe-körbe járnak, két lábbal a levegőbe ugranak, nyakukat hajlítgatják és csőrükkel integetnek. A fiatal lúdpárok első márciusuk alatt találnak egymásra, ezután egy évig “jegyben járnak”, mielőtt először költenének. Életük végéig együtt maradnak. A párzás itt is mind a többi lúdfélénél csak a vízen sikeres, a tojó hátára mászó hím annak nyaktollaiban kapaszkodik meg csőrével. Általában monogámok, a párok kapcsolata több éven át tart, habár a tojók és a hímek gyakran különböző időpontban hagyják el a költőterületet. Egy sok éves vizsgálatban a bütykös ásóludak voltak a leghűségesebbek a párjukhoz; csak a párok 2,4 százaléka vált el minden évben.
Április-június hónapokban sziklaüregekbe vagy homokdűnékbe ásott üregbe építi fészkét a bütykös ásólúd. Szívesen választ nyúlüregeket, ahol nemritkán együtt lakik az üregi nyulakkal. Emellett pajtákban, deszkák alatt, szükség esetén sűrű bozótosban is megtalálható. Nemcsak párjukhoz, hanem a fészkelőhelyükhöz is hűségesek. Sok fészket akár 30 évig is használnak. Csak azok a párok költenek, amelyek jó táplálkozóhelyet tudtak szerezni, erre a nagyobb és az egészséges pároknak van nagyobb esélyük. A revír elfoglalása tél végétől az első fiókák kikeléséig tart. A költésben részt nem vevő madarak egész évben csapatosan kóborolnak.
Tápláléka
A bütykös ásólúd főként állatokkal táplálkozik, tápláléka rákokból, kagylókból, csigákból tevődik össze. A puhatestűeket, rákokat, csigákat és más gerincteleneket a sekély vízben, a puha iszap- és homokaljzatból szűri ki. A fiatalok sáskákat is fogyasztanak. Kiegészítő táplálékként a moszatokat és a sós mocsarak növényeinek hajtásait is elfogyasztják. Németországban a szívkagyló (Cardium edule) a fő táplálékuk, míg a brit partokon leginkább a Hydrobia ulvae csigát fogyasztják. Délkelet-Európa és Szibéria sóstavaiban a sórák (Artemia salina) a fő táplálékuk.
Táplálékkeresése az árapályhoz alkalmazkodik. Apálykor esznek, és a dagály idejére visszatérnek a homokra. Az éjszakai apályt is kihasználják, télen akár napi 14 órán át is táplálékot kereshetnek.
A bütykös ásólúd táplálékát úgy keresi, hogy csőrével átszűri a vizet, miközben fejét ingatva előre halad, vagy úszva végigszántja a vizet. Legfeljebb 40 cm mélyre tudnak bukni táplélékért, ekkor egész felsőtestükkel a víz alá merülnek. Jellemző rájuk, hogy lábbal taposva hozzák felszínre a homokba rejtőzött kagylókat. Ez a mozgás veleszületett, és már az egy napos fiókák is végzik. A fiókák kedvelik a soksertéjűek közé tartozó Nereis fajt, és a bolharákok néhány faját.
Képek
