
Jegyei
A nyaktekercs madár nagyságát és színezetét tekintve a tövisszúró gébics tojójára hasonlít, fakérget utánzó tollazata a baglyokéra emlékeztet. Rendszertanilag a harkályokhoz tartozik, de nem a fakopáncsok csoportjába. Csőre gyenge és egyenes, faroktollai puhák, támaszkodásra alkalmatlanok. Jelenlétéről többnyire az április második felétől hallható „vi-vi-vi hangja tudósít. Sarokba szorítva, vagy ha a tojásain ülő madár felé nyúlunk, esetleg kézbe vesszük, tollazatát felborzolja, faroktollait széttárja, szárnyát leereszti. Így önmagát elváltoztatva, ugrik az ellenségnek, szemét és nyakát látványosan forgatja, kinyújtja hosszú féregszerű nyelvét, mélyen a torkából gurgulázik, de csattog és fúj is. A jellemző nyakforgatásáról kapta magyar és tudományos nevét is. Néhány ellenségét ezzel a mutatvánnyal valóban visszatartja a támadástól legalábbis feltartóztatja, amíg elmenekül.
Élőhelye
A nyaktekercs madár élőhelye a ritkás lombos és elegyes erdők, folyóárterek, mezei erdőfoltok, gyümölcsösök, esetenként a szórványosan fás bokrosokban, sőt még a fátlan tájakon is megtelepszik, ha ott löszfalakat és abban üregeket talál.
Szaporodása
A nyaktekercs madár április második felében, néha május elején érkeznek vissza Afrikából, és nyomban felhívják magukra a figyelmet sűrűn ismételt kiáltásaikkal. Mindkét ivar szól, és ilyenkor rendszerint a költőhely közelében tartózkodnak. Hangjukat május végétől jóval ritkábban, júniusban vagy júliusban már csak elvétve hallani.
A nyaktekercs odúlakó, de miután késve érkezik, és a költőhelyeket májusban már többnyire más madarak foglalják el, néha a fészekkel együtt kiszórja az odúból a tojásokat vagy a fiókákat. Harkály rokonaihoz hasonlóan nem hord fészekanyagot. Nagyon korhadt fatörzsek odvában, mesterséges fészekodúban, ritkán földi lyukban, kikorhadt vízszintes ág belsejében vagy hétvégi házak zugában, néha alacsonyan, közvetlenül a talaj felett, máskor akár 7 méter magasan költ.
A 7-8, ritkán 10 tojáson a szülők felváltva kotlanak. A költés május végén indul, a fiókák 2 nap alatt kelnek ki. Csőrükkel a közép felé fordulva, sajátos piramist alkotva ülnek az odú mélyén, és csak akkor kezdenek tátogni, amikor az érkező öreg madár a csőrtövüket megérinti. Az etető madár ekkor a táplálékot – többnyire csak hangyabábokat – torokzacskójából a fióka torkába öklendezi. A már tollasodó fiókák reggeltől estig hallatják sajátosan sziszegő és finom trillákkal is kevert hangjukat. Az odút 18-24 napos korukban hagyják el, ezt követőleg a család még 10-14 napig együtt marad. Júliusban néha másodszor is költenek.
Tápláléka
A nyaktekercs madár tápláléka hangya, hangyabáb, levéltetvek, különböző egyéb rovar. Zsákmányát féregszerű, ragadós nyelvével szedegeti össze. Az ember nevelte szelíd példányok nyelvüket előszeretettel dugdossák jó mélyen gazdájuk fülébe vagy orrlyukába.
Képek
[nggallery id = 131]
Videó a nyaktekercsről
Hang a nyaktekercsről: a nyaktekercs hangja
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖




