Ugartyúk - Európa madarai

Jegyei

Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 40-44 centiméter, szárnyafesztávolsága 77-85 centiméter, testtömege 430-500 gramm közötti. Tollazata homokszínű, sötétebb mintázattal. Testéhez képest nagy feje és nagy, sárgás szeme van.

Elterjedése

Az ugartyúk Dél- és Délkelet-Európában, a volt Szovjetunió dél-európai részén, Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában költ.

Hazai előfordulási helyeit az évi napfénytartam, a legkisebb júliusi lég-nedvesség (egyben a csapadéksze-génység), valamint a tengerszint feletti (max. 400 m) magasság szabja.

Fészkelőhelye

Az ugartyúk változatos élőhelyeken levő költőhelyei – homokhátak közé ékelődő szoloncsák szikesek, homokbuckák, laza talajú kultúrterületek (gyümölcsösök, szőlők, kapások, erdőtelepítések), szolonyeces szikes puszták, ritkán középhegységi mészköves fennsíkok – nagy alkalmazkodókészségről tanúskodnak.

A vizes rétek lecsapolásával és a környező laza talajú (lösz, homok) élő-helyek csökkenésével magyarázható hortobágyi megtelepedése az 1950-1960-as évek fordulóján.

Szaporodása

Az ugartyúk április közepe táján érkezik, násza valószínűleg telelőhelyén, valamint vonulás közben zajlik. Első költése május elejére, a második júliusra esik. A fészekalj pusztulása esetén mindkét költéshez rendszeres pótköltés csatlakozik.

Költőhelyén – sokszor a természetes talajmélyedést vagy állatnyomot felhasználva – lapos gödröt fürdik vagy kapar. Végleges fészkét több „próbafészek” is megelőzheti. Fészke a szolonyeces pusztán csapa-dékosabb időszakban a szikes gyep-szigeten, száraz időben a szikfokon található. Zavartalan költőhelyéhez több éven át ragaszkodik. Alkalmas kis területen néha több pár zsúfolódik össze szűk revírrel. (Bod P. a szentesi Fertőn 1976 májusában a négy fészke közötti távolságokat 250-300 m-nek mérte.) A tojások melletti „fészekanyag” főleg marha-, juh- és nyúltrágyadarabok, rögök, növényi szárak és gyökerek. A fészekgödör körül a kotlás folyamán a gyűrűszerűen elhelyezkedő fészekanyag mennyisége egyre növekszik. (Valószínűleg váltási jelzésből, ajándékozásból és/vagy a költő madár csipegetéséből származik.)

Az ugartyúk fészekalja rendszerint 2, néha 1 tojásból áll. A költésben mindkét madár részt vesz. Az egyik a fészken ül, a másik őrködik. A kotlási idő 25-27 nap.
Kikelés és felszáradás után a fiókák egyre távolabb mennek a fészekgödörtől. Zavaráskor a szolonyeces szikesen a szikpadka szegélyében, repedésekben bújnak meg. A nyílt terepadottságok ellenére a költés jelentős részben eredményes. A tojásoknak csak kb. negyedrésze pusztul el zápulás, állatok taposása és ragadozók miatt.

Táplálkozása

Az ugartyúk az állati eredetű táplálékát főleg alkonyatkor, holdvilágos éjeken és a reggeli szürkületben jellegzetes futkosással, rögök és kövek felforgatása közben szerzi. Bogarakat, sáskaféléket, gilisztát, de békát, gyíkot és egeret is fogyaszt.