Erdei szalonka - Európa madarai

Jegyei

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Átlagos testhossza 30-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 56-60 centiméteres, testtömege 130-420 gramm közötti. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében. Az erdei szalonka szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került. Ezáltal nagy a látómezeje: 360 fok. A szalonka gyakorlatilag úgy is tud nézni, hogy a tarkóján van a szeme. Ezért nem könnyű meglepni a földön tartózkodó szalonkát. Miközben járkál és kis rovarokat szed fel a földről, vagy csőrével a földet túrja férgek után, hátrafelé és előre egyaránt lát.

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) csőre alkalmas arra, hogy megfogja vele a férgeket a földben. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt. Amikor a jelzés eljutott az agyba, kinyílik a csőr hegyi része, körbefogja a férget és bekapja anélkül, hogy kivenné a csőrét a földből.

Elterjedése

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) Európa és Ázsia mérsékelt övi részén fészkel. Földrészünkön csupán a magas északon, a Pireneusi-, az Appennini- és a Balkán-félszigeten nem költ.

Fészkelőhelye

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) a hegyvidéki erdőkben, függetlenül azok korától, fafajától és jellegétől, elszórtan fészkel. A fiatal aljnövényzettel borított részeket kedveli.

Szaporodása

Az erdei szalonkának (Scolopax rusticola) tőlünk északabbra levő állandó költőterületein két költése van. Hazánkban másodköltése nem bizonyított.

Hazai fészkelése nagyon rendszertelen, a főidény április-május, de júniusban is fészkelhet.

A párzás tavasszal, már az észak, északkelet felé vonulásuk közben megkezdődik. Ha a tojó eléri költőterületét, akkor ott, ha nem ér oda, akkor a fokozódó tojásrakási inger miatt attól délebbre fészkel. Így adódik, hogy az állandó fészkelőterületé-től délebbre is előfordul költése. A Mecsekben és a Vértesben is fészkel.

Fészkét rendszerint fiatal fás növény tövéhez rakja. Az avarban készít egy kis mélyedést, amelyet hullott falevelekkel bélel. A fészek anyagát a közvetlen környékről gyűjti.

A fészekalja általában 4 tojásból áll. A tojásokat naponta rakja le és csak az utolsó lerakása után kezdi, 22-24 napig tartó kotlását. A tojások a fészek anyagához hasonló színűek, ezért szinte tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Csak a tojó kotlik, a hím a párzások után újabb tojókat keres.

A kikelt és megszáradt erdei szalonka fiókák anyjuk vezetésével azonnal elhagyják a fészket. Az első napon a fészek 10-15 m-es körzetében maradnak. Útjuk mentén a tojó több helyen, kb. 1 m-es körben lekaparja az avart a talajról azért, hogy a fiókái könnyebben hozzáférjenek az élelemhez.

Gyakran előfordul, hogy fészke kötött talajú, száraz erdőrészben van, ahol a fiókák nem tudnak táplálékhoz jutni. Az ilyen helyről légi úton szállítja el fiókáit más, puhább talajú, nyirkosabb erdőrészekbe. Ez a fióka-szállítás egyedülálló a hazai madárvilágban. Külön érdekesség, hogy veszély esetén egyszerre „kapja össze” fiókáit, és szállítja azokat biztonságosabb helyre. Az apró, még röpképtelen fiókákat lábszárai közé szorítja, a farkával megtámasztja azokat, majd a levegőbe emelkedik, és a talaj fölött 1-2 m magasságban, brekegésszerű hangokat hallatva repül, akár több száz méter távolságra is! A 8-10 napnál idősebb, nagyobb fiókákat már nem szállítja.

Az utódok egyhónapos korukra válnak röpképessé. A család csak a vonulás közben szóródik szét.

Táplálkozása

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) fő tápláléka a különböző avar alatt lakó állat, giliszta, csiga, százlábú, rovarlárva. Ezért tartózkodik előszeretettel a puha, porhanyós talajú erdőben.