Az európai madárfajok részletes bemutatása, fotókkal, videóval, hanggal. Vízimadarak, énekesmadarak, ragadozó madarak, galambok, fakopáncsok, pelikánok, hattyúk, pintyek, bagoly
Ezen az oldalon madárhangokat találsz, az európai madarak énekhangját. Énekes és ragadozó madarak hangját is megtalálod az oldalon. Nézd meg milyen ezen madarak hangja.
Nagy fakopáncs hangja A nagy fakopáncs hangja rövid, éles „csikk!” kiáltás, amelyet néha sorozatban ismétel (mp-enként kb. egyszer). A fakopáncsok közül jellegzetes ez a hang. Izgatott állapotban gyorsan pergő „csrett-csrett-csrett-csrett…” hangon civakodik. Tavasszal dobol, ez jellegzetesen rövid (0,4-08 mp-ig), nagyon gyors (az egyes ütéseket alig lehet elkülöníteni) és hirtelen ér véget. A fiatalok eleségkérése vékony, … Olvass tovább
Molnárfecske hangja A molnárfecske sokat szól, különösen a telepeken. Szünet nélkül hallani száraz, de kellemes „tyrri” csicsergését, amelyet hangulata és a körülmények szerint változtatgat. Izgatottan magasabb, nyomatékosabb és hosszabb „csíerr” hangot ad. Éneke alig több, mint egyszerű, csiripelő hangok rendszertelen keveréke, de egészében mégis kellemes és „élénk” hangzású. A molnárfecske hangja
Mezei veréb hangja A mezei veréb hangja a házi verebéhez hasonló, de eltér egy jellegzetes, kissé orrhangú és kéttagú, vidám hangzású „csuri” hangja. Röptében gyakran száraz „tett-ett-ett-ett” hangot is hallatt. Éneke „csvit” hangok és variánsainak gyors ismétlése, hasonló a házi veréb csiripeléséhez, de kissé magasabb fekvésű. A mezei veréb hangja
Mezei pacsirta hangja A mezei pacsirta hangja változó, elég száraz, rövid trillák, pl. „prríít”, „prrli”, „prrüt-üt” és „prrii-i”. Néha füttyentyő „p(r)íh” hangot is ad. Tél végétől nyár közepéig, hajnaltól estig énekel. Éneke folyamatos, gazdagon áradó, gyors, csiripelő és füttyentő hangok egyvelege. Egyhuzamban 3-15 percig is szól, közben egyes hangokat ismétel, változtatgat és utánzásokat is sző … Olvass tovább
Meggyvágó hangja A meggyvágó hangja nagyon kemény, éles „pix!”, mely szinte elektromos hangzású vagy olyan, mint amikor gránitba fémtüskét vernek. Némi gyakorlattal könnyen felismerhető és megkülönböztethető pl. a vörösbegy kattanásszerű „tik” hangjától. Gyakran lassú ütemben ismételgeti hullámzó röptében (minden egyes hullámcsúcsnál egy „pix!”). Kevésbé ismert a „zrri” és „zih” hangjai könnyen elvésznek az erdő madarainak: … Olvass tovább
Macskabagoly hangja A macskabagoly sokat szól. Leggyakrabban a névadó, élesen nyávogó „kju-vikk” hangot adja, ennek erőteljesebb változata riasztásul szolgál. Gyászos, elnyújtott huhogását (territoriális hang) a kezünk közé fújva könnyen utánozhatjuk. Első tagja hosszabb, végén ereszkedő, ezt kb. 4 mp-es szünet követi, majd egy hirtelen „hu” után remegő hangú, hosszasabb huhogás következik, amelyet egy, az elsőhöz … Olvass tovább
Léprigó hangja A léprigó hangja jellegzetes, elnyújtott „zer’r’r’r’r’r”. Riasztása a fenyőrigóéra emlékeztető , de kissé szárazabb, kemény cserregés. Éneke nagyon hasonlít a feketerigóéra, de egyszerűbb, a strófák rövidebbek, de azért változatosak. A léprigó hangja tiszta , erős, hangszíne a feketerigóénál kissé keményebb, tempója gyorsabb, a szünetek rövidebbek, hangskálája szűkebb (ettől valamivel monotonabb az ének) az … Olvass tovább
Lappantyú hangja A lappantyú hangja rendszerint csak a költési időben, éjszaka hallható. Hívóhangja békaszerű, csengő „tyrrüt”. „Éneke” messze (akár 1 km-re) hangzó pirregés, amely közelről kereplő és intenzív. Rövid szünetekkel órákon át, szürkülettől hajnalig képes szólni „két ütemben”: „tyrrrrrörrrrörrrrr…”. Ha a nőstény a közelbe érkezik, a pirregés „tyorr, tyorr” hangokkal akadozó ritmusúra vált (mint egy … Olvass tovább
Kuvik hangja A kuvik leggyakoribb hangja éles, panaszos, fejhangú, ereszkedő „kju-vitt”, amelyet gyakran sűrűn ismétel. Riasztása rövid, kitörő, magas „csi, csi, csi-csi…”. Nászhangja lágy, telt, kissé nyújtott és elég mély, de a végén emelkedő „gúúik” („kérdő” hangsúllyal), amelyet kb. 5-10 mp-enként ismétel. A nászhang jóval hosszabb a füleskuvik füttyentésénél. A kuvik hím ennek magasabb, orrhangúbb, … Olvass tovább
A kis poszáta hangja sok madármegfigyelő számára különleges élményt jelent, hiszen ez az apró, visszahúzódó madár gyakran sűrű bokrok és fák rejtekében mozog. Bár külseje visszafogott, az éneke és jellegzetes hangjai alapján könnyebben felismerhető a természetben. Tavasszal és nyár elején különösen aktív, amikor a hímek énekükkel jelölik ki territóriumukat és próbálják magukhoz csalogatni a tojókat. … Olvass tovább
A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató
The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.