Mezei pacsirta

Jegyei

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Hossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér.

Elterjedése

A mezei pacsirta Európa és Ázsia jelentős részén, továbbá Észak-Afrikában költ.

Hazánkban a legelterjedtebb madárfajok egyike, az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

Fészkelőhelye

A mezei pacsirta legelőkön, szárazabb réteken, kultúrterületeken egyaránt megtelepszik. Igen gyakori a Hortobágyon és más szolonyec szikes területeken, ahol a domináló ürmös sziki csenkesz társulásban a bíbiccel együtt a legjellemzőbb költő faj.

A rétek kiszáradása után, későbbi költését gyakran a félmagas növényzetben, nemegyszer csetkáka között találjuk.

Szaporodása

A mezei pacsirta első fészkelése április elején vagy közepén kezdődik. Júniusban másodszor is költ. Igen ritkán évi három költés is előfordul. Júliusban általában véget ér a fészkelés és a fiókák felnevelése.

A költőhely növényzetének, mikrodomborzatának megfelelően ala-kítja ki fészkét: természetes kis gödröcskékben, nagyobb talaj repedésekben, állatnyomokban, rögök között, keréknyom külső oldalán vagy a nyom belsejében, trágyadombok mellett vagy félig alájuk építve. A fészek gödrét kikaparja, majd növényi szárakkal, apró fűvel, esetleg zuzmóval béleli.

Az első költéskor a mezei pacsirta 4-5 tojást rak, a 6-os fészekalj igen ritka. Kovács G. által a Hortobágyon nyolc év alatt talált harminckét fészekaljból huszonhat volt 5-ös és csak hat fészekben volt 4 tojás. Második költéskor 3-4 tojást tojik. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő etet. A fiókák 9-10 napos korban hagyják el a fészket, de csak háromhetes korukban tudnak tökéletesen repülni.

Táplálkozása

Igen változatos fészkelőhelyének megfelelően, a mezei pacsirta tápláléka is sokféle rovarból, rovarlárvából áll. A szikeseken nyár elején többnyire az apróbb szipolyfajok, nyár végén pedig a kisebb sáskák alkotják táplálékának túlnyomó részét. A fiókáknak hordott élelem főleg hernyókból áll.

Vonulása

A mezei pacsirta nagyon korán, általában február első felében vagy a közepén megjön. Ősszel szeptember táján kezdenek csapatokba verődni, és többségük november elején vonul el. Enyhe teleken (pl. 1970-1971-ben) néha még kisebb áttelelő csoportok is akadnak. Laza csapatokban vonul, ezek létszáma akár 150-200 példány is lehet. Feltűnő jelenség, hogy a vonuló pacsirtákhoz más énekesmadár-fajok is gyakran csatlakoznak. Legtöbbször réti pityer, néha rozsdástorkú pityer, a szikeseken pedig a sarkantyús sármány szegődik a táplálkozó, fel-felröppenő mezeipacsirtákhoz.

Képek


Videó a mezei pacsirtáról:

Hang a mezei pacsirtáról:






HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close