Macskabagoly

Jegyei

A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Nevét szürkületkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly

A macskabagoly tömzsi testfelépítésű, középméretű bagolyfaj, amelynek hosszúsága 37–39 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–96 centiméter, a testtömege pedig 360–650 gramm. A tojó nagyobb, mint a hím. Nagy, kerek fejéről hiányzanak a tollfülek, a pofalemez, amely körülveszi a sötétbarna szemeket, nagyjából lapos és egyenes. Az alfajok két színkategóriába sorolhatók, az egyiknek a felső része vörösesbarna, míg a másiknak szürkés, de átmeneti változatok is találhatók. Mindkét színváltozat esetében testének alsó része fehéres barna, csíkokkal vagy sávokkal. A fajra a nemi kétalakúság jellemző. A tojó sokkal nagyobb a hímnél, körülbelül 5 százalékkal hosszabb és több, mint 25 százalékkal nehezebb.

Elterjedése

A macskabagoly Eurázsiában és Északnyugat-Afrikában költ. Földrészünkön csak a legészakibb területekről hiányzik.

Fészkelőhelye

A középhegységi erdők, folyóárterek ligeterdei, nagyobb parkok, kertek a legfontosabb fészkelő-helyei. Megtelepedése szempontjából fontos, hogy a területen öreg odvas fák vagy költésre alkalmas épületek (torony, padlástér) álljanak. A macskabagoly erdőkben előnyben részesíti azokat a részeket, ahol a közelben nagyobb tisztások, beékelődött szántóterületek, vadföldek, egyéb táplálkozóhelyek találhatók. Megtelepedése során nem kerüli az ember közelségét.

Szaporodása

A macskabagoly évente csak egyszer költ, de ha a tojások elpusztulnak, pótköltése lehet. A tojásrakás ideje elsősorban március, de ezt az időjárás erősen befolyásolhatja. Enyhe időben gyakran már februárban kotlik, de vannak adatok decemberi költésére is.

Télen is a fészkelőhely körzetében maradnak. A hímek kiáltozása már december-januárban kezdődik, de kevesebbet hallatja a hangját, amikor a tojó már kotlik.

A macskabagoly elsősorban odúlakó, de fészkelőhelye igen változatos lehet. Többnyire öreg fák kikorhadt üregeiben (gyakran 1-2 m mélységben), tornyokban, régi épületek padlásain, nem működő kéményekben, ragadozó madarak fészkeiben vagy a számára kihelyezett tág szájú mesterséges odúban költ. Fészket nem épít.

A tojó 48 órás vagy néha nagyobb időközönként általában 3-5 tojást rak és 28-60 napig kotlik. A hím látja el eleséggel. A fiókákat a tojó enyhe időjárás esetén a tizedik naptól kezdve magukra hagyja, de egy visszatérő hűvösebb időszak esetén tovább melengeti őket. A hím hordja a táplálékot, amelyet a tojó darabol fel a fiókáknak. Az odút a fiókák egyhónapos korukban hagyják el – ekkor már mindkét szülő etet –, de csak 7-10 nap múlva tudnak repülni. Az öregek még három hónapig etetik és gondozzák őket.

Táplálkozása

A macskabagoly zsákmánya rendkívül változatos, mint erdőlakó a kisrágcsálók közül elsősorban erdei egereket és erdei pockot fogyaszt. Helyenként, különösen a téli hónapokban, jelentős lehet madárfogyasztása is.

Képek


Videó a macskabagolyról:

Hang a macskabagolyról:



HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close